A párom sokáig hanyagolt, fogok tudni még ezután vele együtt nevetni?

Én is 23 vagyok, mi 2 éve vagyunk együtt és mi is eljutottunk erre a szintre.

Átestem azon az időszakon amikor csak azon járt az agyam, hogy mit kéne tennem, hogyan hozhatnám helyre, vagy hogyan szakítsak vele. Teljesen tanácstalan voltam.

Jelenleg semleges minden, nem túlzottan érdekel, hogy nem törődik velem, néha vannak napok amikor kicsit megérint a dolog, de úgy összességében rájöttem, hogy élnem kell az életemet ezzel a kapcsolattal vagy anélkül.

Ha nem vagy boldog, de valóban szereted, akkor keress olyan dolgot ami azzá tudna tenni, vagy próbáljátok ezt rendezni, mert a boldogtalanságnak mindig szakítás a vége.

Jó lenne ha te is keresnél magadnak valami hobbit.

A felvázolt szituáció tipikus. Egymás nyakára nőtök, ellaposodik a kapcsolat és nem vagytok képesek kimászni belőle.. Bumm, szakítás.

Az már félsiker, hogy a barátod vette az adást. Te is kellesz hozzá, innentől ez rajtad múlik. És igen, van amikor erőltetni kell a dolgot.

El akar menni vele kirándulni? Te is ezt akarod igazából, de semmi kedved hozzá. Bizony akkor jó képet vágsz, elmentek együtt és majd megjön a kedved közben.. Még egy pár ilyen és visszajön a láng, már nem csak megjátszod, hogy van kedved elmenni, hanem tényleg van kedved elmenni..aztán már te szervezed a programot, mert újra boldog vagy és minőségi időt szeretnél vele, stb.

Egy kapcsolat életben tartása piszok nehéz feladat. Az pedig szerintem kifejezetten rossz hozzáállás, hogy nem tudnál élni nélkül. Szerintem amíg valaki így érzi, addig nem teljes az élete. A saját élete. Ezért írtam, hogy keress hobbit! Találd meg magadat, találd ki mit szeretsz, légy boldog magadtól..ne mástól. Ő legyen a kiegészítés, de ne az egyedüli ok a boldogságra.

Nagyon szeretem a páromat, most veszünk közösen lakást, együtt akarjuk leélni az életünket..de ha valaki megkérdezi, hogy tudnék-e élni nélküle, akkor a válaszom az lenne, hogy igen. Tudnék nélküle élni, nélküle is megtalálnám a boldogságomat, még ha nem is azonnal persze.. Más kérdés, hogy nem akarom. Őt választottam, őszintén szeretem. A társam, a barátom, a szerelmem.

Légy teljes nélküle is és ha menteni akarod a kapcsolatot, akkor tegyél érte. Ő megtette az első lépést, most rajtad a sor..akkor is ha abban a pillanatban nincs kedved.

27N

Azért ebbe az aktív szerepbe ahol egyfolytában veled foglalkozik, bele lehet unni! És nem azért, mert nem szeretne, hanem azért mert ez egy teher/megfelelés még ha a szó nem is rossz értelmében.

Nagyon jó dolog mindkét félnek törődni egymással, de nem lehet ezt elhúzni évekig, kicsit kell a pihenés,nyugi is. Aztán ha szeretitek egymást még hosszabb távon is, akkor ez újra fellángolhat. De azt elvárni, hogy most már így fog veled törődni addig amíg meg nem halsz...hát nah, nem kis kérés.