Van jovoje igy a parkapcsolatomnak?

Ha tényleg 100%ig nem akarsz, akkor szerintem felbkell készülnöd a szakításra. Nem feltétlenül ő veled, hanem te vele.

A gyerekvállalás az egyik legszebb dolog a világon. Van aki nem vágyik rá, de sokaknál ez tényleg így van.

Amikor látod, hogy a sajt véred először feláll, megszólal, odabújik, kimondja hogy szeret...simán van olyan érzés, mint egy nagyon szerelmes pár közötti érzés.

Amiért azt gondolom, hogy fel kell készülnöd erre az az, hogy lehet a párod most azt mondja, hogy jó téged választ és nem kell gyerek, de ha 10-20 év múlva(nem tudom hány évesek vagytok) rádöbben, hogy ez volt élete legrosszabb döntése, akkor bizony te is részese voltál ennek.

Kvázi elvetted egy férfi életcéljainak egyikét. Nem csak a te hibád lenne persze, de én nem tudnék ilyet kívánni senkitől sem. Senki álmait/vágyait nem korlátoznám.

Amennyiben ennyire eltérőek a vágyaink, akkor mégsem vagyunk tökéletes pár és nem szánt egymásnak minket a sors.

Kicsit nyálas, de van benne igazság.

Elég szokatlan kombináció ez, de reménytelen.

Te nem akarsz gyereket, a "nem"-nek meg nem kell semmiféle "racionális" indoklás. Valaminek (a vágy) nem létének nincs oka: nincs.

Én fiatal férfiként voltam ezzel így, szóval ismerem.

Ő meg nem fog tudni meggyőzni semmiféle racionális érvvel, nem is kell, a gyerek mindig hozzátartozott a családi élethez, arra nem kell külön érv.

Nem derül ki mennyi idősek vagytok, az én hozzáállásom 30 fölött változott, azóta sokgyerekes apuka vagyok. Ma már nem értem, régen mi okozta az ellenszenvet. De hát férfiként jóval tágabbak az időbeli korlátok.

Szóval, ha belefér, ne döntsetek még a szakítás mellett, hátha egyszer lesz összhang.