Nem faraszto fenntartani egy kapcsolatot?

ÍGY, ahogy leírtad, valóban fárasztó, és nem is érdemes.

Ahogy érdemes:

-Olyan embert keresel, akinek nem kell kitalálni a gondolatait, hanem jelzi az igényeit, érzéseit

-Ha valaki azt jelzi vissza, hogy nem tetszenek neki az érzéseid, nem folytatod az ismerkedést

-Nem teszel meg olyan dolgokat, amikhez nincs kedved (egyértelműen megindoklod, hogy miért nincs kedved)

-Önmagad adod, és akinek fontos vagy, annak pont jó lesz

Kell hozzá némi ön- és emberismeret, de ha egyszer sikerül megtalálni a megfelelő partnert és te is leszoksz a megfelelési kényszeres viselkedésről, akkor abból nagyon is harmonikus kapcsolat lehet, ami egyáltalán nem fárasztó.

Ilyen felfogással kislány jobb ha még jó pár évig nem lesz kapcsolatod.

Nagyon félreinformáltak téged, ha azt hiszed, hogy ilyen és erről szól az egész.

Ki mondta pl. hogy ki kell találni a másik gondolatait? Ezt elárulom, tipikusan a nők szokták csinálni, hogy ezt játszatják a párjukkal, hogy a pasi találja ki, hogy a csaj mit gondol.

Ajánlom figyelmedbe a következő könyvet:

Allan és Barbara Pease - Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?

Úr isten, te ilyen emo-s tinilány vagy, aki épp kiábrándult a világból és depis és menőnek érzi ezt az életfelfogást...?

Egy párkapcsolat normál esetben nem "leszívja az agyadat", hanem feltölt, felvillanyoz, energiát ad. Egy normális kapcsolatban nem gondolkodsz a megfelelő válaszon/reakción, nem lógtok egymás nyakán (ha hosszabb távon valamelyik fél ezt érzi, azt is meg lehet beszélni, és megoldást találni), őszintén kifejezheted az érzelmeidet (sőt, a másik fél el is várja), ha a másiknak nem tetszik, akkor főleg - hiszen konfliktus van, amit fel kell oldani. Az ideális kapcsolatban a párod nem várja el, hogy kitaláld a gondolatait, és hogy megtegyél dolgokat, amikhez nincs kedved éppen (ill. nem érzed tehernek, ha teszel valamit a párodért). Alkalmazkodni, na azt kell, mint minden emberi kapcsolatnál, főleg együttélésnél (ahogy anyához/apához/testvérhez is alkalmazkodik az ember, csak itt a felek egyenlőek), de ugyanez a párodra is vonatkozik. Partner rigolyáit elviselni, hátúristen... xD Szóvá lehet tenni, lehet változtatni, de ha mégsem megy, hát igen, el kell viselni. Ha szeretsz valakit, nem hiszem, hogy akkora áldozat az esetleges rigolyáit elviselni.

A szerencsejáték részére már nem is reagálok, vicc.

:D

Az én kapcsolatom nem éppen így néz ki. Nekünk inkább szórakozás és pihentető minden együtt töltött idő. Egyáltalán nem érzem, hogy felesleges energiákat ölnék bele és hogy fárasztó lenne.