Mi a baj velem?

Tehát 5 éve élek parkapcsolatban. Több okból kifolyólag a barátoméknál lakok, nincs hova mennem konkrétan.. eleinte elvoltunk, de már több hónapja megy ez a huza vona, állandóan összeveszünk, leírhatnám, hogy mi zavar benne, de az a lényeg, hogy mindketten reggelig tudnánk a másik hibáit sorolni. Nem egyezünk semmiben, mindenről ellenkező véleménnyel vagyunk. Ő nagyon tiszteletlenül beszél velem, soha nem csaltam meg vagy ilyesmi, mindig próbálok segíteni neki, de eléggé öntelt, így természetesnek veszi. Viszont így hogy nincs hova mennem, nem tudom mi tévő legyek..vannak háziállataim akikről nem tudok lemondani, így egy sima albérlet nem lenne jó.

Én azt érzem, hogy már ő is csak kínjában meg szánalomból visel el..

Közben persze ő mellettem megbámulja a lányokat, szinte látni, hogy keresi az új barátnőnek valókat..

És igazából az a vicc, hogy a mostani barátom mellett ha belegondolok abba, hogy vele kell majd családot alapítanom, stb, pánik roham fog el, de képes vagyok egy új sráccal elképzelni a jövőmet, sőt vágyok rá, hogy pl feleségül vegyen vagy ilyesmi.

De ezek miatt a gondolatok miatt egyből lelkiismeretfurdalásom van... nem értem magamat, mert amúgy mindenki előtt védem a barátomat, de valójában meg öljük egymást kb...

Viszont ha külön vagyunk mármint ha pl. 1 hétre máshol alszok, barátnőmnél, akkor meg már hiányzunk egymásnak...