Milyen az ha valaki megszállottan szereti a másikat, kisajátítja? Akár valakinek van valamilyen tapasztalata?

Igen volt ilyenben részen. Akkor kezdődött amikor összeköltöztünk (sajnos elég hamar) Egyszerűen arra vágyott a párom hogy minden szabadidőnket együtt töltsük, mindent meg akart nekem adni, mert hogy mennyire szeret, és folyton a s.ggemben volt. De ezt szó szerint kell érteni. Egy szabad percem nem volt nélküle. Volt olyan hogy ő munkába volt, én meg otthon és felhívott csak úgy hogy mi van velem, mit csinálok. Amikor leánybúcsúba mentem akkor halál komolyan megkérdezte tőlem hogy ő nem lehetne-e ott. Vagy amikor nőgyógyásznál voltam akkor mondta hogy milyen borzasztó érzés volt neki hogy más ott hozzám nyúlt. Teljesen kattant volt. Az ilyen embereket kezelni kéne. ez nem a szerelemről szól, csak ők beszélik be maguknak, és ezzel burkolóznak, de igazából ahogy te is írtad, ki akarják sajátítani a másikat, birtokolni. Mindent tudni róla. Mindig vele lenni. mindig hozzá érni, stb... Utólag jöttem rá hogy egyébként szerintem ez nagyon durva, szinte betegség. Azóta örülök neki hogy egyedül vagyok. Természetesen szeretnék még párt magamnak, de egy olyan kapcsolatra vágyom ahol nekem is meg van a saját személyes terem, hobbim, időm, stb. és természetesen a páromnak is.

Szóval ha ilyen emberrel van dolgod, akkor azt tanácsolom hogy menekülj!

Ha valaki megszállottan csinál valamit... az ritkán vezet jóra, ha csak nem tudós-felfedező, vagy ilyesmi.

Emberekhez ember módjára kell közeledni.