Miért zavarja az embereket, ha a párjuk jóban van az exével?

Nem tudom, sosem merültem el ebben. Egy exem van, akivel jóban vagyok, tíz éve barátok vagyunk. A férjem kedveli, összejárunk, barátok vagyunk mindannyian. Kb. 2-3 havonta találkozom vele, néha egyedül, néha mindahányan vagyunk. Értékes, jó ember, attól, hogy nem illettünk össze, még szerethetem. Kevés fontos ember van egy ember életében, ő az volt és az is maradt. Intelligens, és soha nem tenne semmi olyat, amivel tönkretenné a boldogságom, házasságom, családi életem. Szereti a gyerekeimet, tiszteli a férjem. Mi lenne ezzel a gond?

Persze, el tudom képzelni, hogy vannak olyan sérült, primitív kapcsolatok, ahol az ex-szel való barátság mást jelent, de szerintem általánosítani nagyon nagy butaság.

Nekem egyik exemmel sem menne, mert már szexeltünk egymással, olyannal meg nem barátkozok, aki vonzódik hozzám szexuálisan, vagy esetleg én hozzá.

Egyébként már hasonló netes haverkodást már próbáltam, de nem jött össze, mert szerelem nélkül az apró kis hibái, és a régi apró sérelmek is sokkal nagyobbnak tűntek. Ha két ember elválik egymástól, akkor az nagyrészt azért van, mert a személyiségük nem fért össze. Na most egy baráti kapcsolatnak pont az lenne a lényege, hogy passzoljanak egymáshoz szexuális vonzalom nélkül. Ugye te is látod az ellentmondást?

Az ex sok kapcsolatban tabu, nem véletlen, ahogy az sem, hogy sokakat nagyon tud ez zavarni. Te is írtad, "ha az exem többet akar, le tudom állítani magam", szerinted ez normális? Hogy az egyik fél teszem azt "jóban" van az exével és benn van a pakliban, hogy az kikezd vele, a másik meg vágjon jó pofát ehhez?

Talán mert nem teljesen normális, hogy miközben van párod, te kettesben ücsörögsz mondjuk egy kávázóban és csevegsz az exeddel. Tudom-tudom, vannak itt páran, akik szerint ez teljesen normális. Én is jóban vagyok egy-két exemmel, de soha nem sérteném meg azzal a páromat, hogy kettesben csinálok programokat vele.

Az a baj, hogy nagyon vékony a határ itt és könnyen rámehet a bizalom és akár a kapcsolat is.

"Talán mert nem teljesen normális, hogy miközben van párod, te kettesben ücsörögsz mondjuk egy kávázóban és csevegsz az exeddel."

Miért nem normális ez? Felnőtt emberek vagyunk. Jó barátok. Érdekel, hogy alakul az élete, bízunk egymásban, megosztjuk a problémáinkat és segítjük egymást. A férjem, ha akar, csatlakozik, ha nem, akkor mást csinál. Soha nem volt ebből problémánk. Azért, mert párszor lefeküdtem vele tíz évvel ezelőtt még nem kell feladni egy erős barátságot, szerintem. A férjemnek soha, egyetlen egyszer sem okoztam rossz érzést ezzel. Ismeri, el szoktunk járni együtt is, tekézni, biliárdozni. Szerinte is jó fej. Nem értem, miért kéne embereket kizárni az életünkből csak azért, mert az őskorban egyszer próbálkoztunk együtt és nem sikerült. Akkor már nem is fontos a másik? Miért nem? Azért, mert nem lett belőle házasság, gyerekek, már nem is ért semmit a közös összhang, a szeretet? Nem lehet szeretni egy másik embert, ha annak ellenkező a neme, mert akkor az már tuti a szexre megy ki?

Igyekszem objektíven válaszolni. Szerintem teljesen helyzetfüggő a dolog, de azért a baráti kapcsolatot nehezen tudom elképzelni...

Amikor én összejöttem az exemmel, sok évvel ezelőtt, akkor heteken keresztül panaszkodott nekem, hogy az előző barátnője mennyire megbántotta, padlóra küldte. Eltelt pár hónap és kedélyesen beszélgetni kezdtek, én pedig csak pislogtam, mert ugye nekem CSAK a negatívumokat sorolta addig, és el sem tudtam képzelni, hogy hogyan tud szóbaállni valakivel, aki ennyit ártott neki. Biztos voltak pozitívumai is a kapcsolatnak, csak arról ugye nekem nem beszélt. Őszintén szólva nem tudtam tisztelni tovább az akkori páromat, mert azt láttam, hogy önként visszamegy oda, ahol pofonokat kapott. Nem féltékeny voltam, hanem emberileg csalódtam benne emiatt.

Most a másik oldalon vagyok: házasok voltunk, elváltunk, van közös gyerek (így "kötelező" kapcsolattartás), és van új párom. Látom a páromon, érzem a megnyilvánulásain, hogy nehezen tudja hova tenni az exemmel való kapcsolatom. Bár nem vagyunk barátok (nem vele osztom meg az örömeim, bánatom), de a közös gyermekünk miatt törekszem egy élhető kapcsolat kialakítására és egyelőre működik is. A párom viszont nagyon haragszik az exemre: azért haragszik, mert NEKEM fájdalmat okozott. A párom nem élt vele évekig, nem csiszolódott vele össze, nincs közös gyermekük, teljesen más szemszögből látja a helyzetet, mint én. Ő csak azt látja, hogy itt van egy fickó, aki a szerelmének fájdalmat okozott. Szerintem teljesen "normális", hogy haragszik rá és nem tudja kedvelni, és ha én baráti kapcsolatot akarnék ápolni, akkor nyilván hülyének nézne (én is magamat).

Szóval szerintem ez nem feltétlenül féltékenységi kérdés, hanem inkább arról van szó, hogy a párunk kizárólag a negatívumokat látja az exben, és nehezen érti ily módon, hogy miért akarunk vele jóban lenni.

"Ha két ember elválik egymástól, akkor az nagyrészt azért van, mert a személyiségük nem fért össze. Na most egy baráti kapcsolatnak pont az lenne a lényege, hogy passzoljanak egymáshoz szexuális vonzalom nélkül."

Minden barátod minden vonása a tiédhez hasonló?

Sosem volt olyan barátod, akinek elfogadtad a hibáját, tolerálod, de egy párkapcsolatban nem fogadnád el? Nem érzed az ellentmondást itt?

Olyannal nem baratkozok, akivel mar akar egyszer is lefekudtem. Igy exszel se. Ezzel az elettarsam is egyet ert.

N

5-7-nek:

Amiről te írsz, az valójában baráti kapcsolat, amiben volt próbálkozás kapcsolatra is, de nem működött, ettől még az alapja a barátság. Teljesen más helyzet, mint amikor valakivel kifejezetten párkapcsolatban voltunk, és azon kívül más módon nem funkcionált a kapcsolat.

Mondjuk a te példád is felvet néhány kérdést... vannak férfi barátaim, viszont pont azért, mert fel tudtuk mérni, hogy a párkapcsolat nem működne köztünk, nem is lett köztünk más. Ők mindig is a barátaim voltak és azok is maradnak. Megtapasztaltuk, hogy nincs köztünk több, ezért nyugodtan lehet bízni abban, hogy nem is lesz.

Ellenben ha valakivel a barátság mellett felmerül, hogy attól még szexelhetnék párszor, akkor én magamban sem bíznék, hogy ez ne merülne fel újra. Nem állítom, hogy megcsalnám a párom, de voltam ilyen helyzetben! Volt egy legjobb barátom, akivel össze is jöttünk. Nem működött a kapcsolat, de határozottan megvolt köztünk a "kémia". Aztán évekkel később találkoztunk újra, az én kapcsolatomban éppen voltak átmeneti nehézségek, és amikor a régi barátommal találkoztam, izzott köztünk a levegő! Nem lett semmi, de mindketten éreztük, hogy bármikor egymásnak esnénk és csak egy hajszál választott el tőle. Amikor hazamentem a páromhoz, nem értette, miért vagyok aznap este olyan tüzes vele... nekem ez az élmény kínos volt, nem szeretném újra átélni.

Ha valakivel valaha erősen vonzódtunk egymáshoz szexuálisan, akkor nem akarok vele találkozni. Pláne ha ennek nem volt kifutása... egy hosszú párkapcsolatban azért már rendesen ki tud hunyni a láng, ha elmúlik a kapcsolat, ezért számomra az exem kevésbé "veszélyes", semmi vonzalmam nincs már iránta.

De egy régi barát, akivel maradtak kiéletlen élmények... na az már veszélyes terep! Nem tenném meg a párommal, hogy ilyen emberrel találkozzak. Nem azért, mert megcsalnám, mert nem tenném meg, de "fejben" lehet, hogy megtenném, és én ezt sem akarom.

Én két exemmel tartottam évekig a kapcsolatot. Az egyikkel főként azért mert a másik tiltotta :D

Az egyik annyira megváltozott, hogy kibírhatatlan lett a társasága. A másiknak rámtámadt az aktuális barátnője, hogy miért akarok én jóban lenni vele (teszem hozzá annyi történt, hogy bejelöltem facebookon. Akkor épp nem is beszéltünk egymással amikor a csajjal járni kezdett, mert másik városban kezdtem tanulni)

Bizonyos kereteken belül belefér bratyizás az exxel, és a féltékenységet is lehet elemebeteg szintre vinni. De fontos, hogy tiszteletben tartsuk a másik érzéseit.

Én mondjuk örülök, hogy se én se a vőlegényem nincs olyan viszonyban az exével, hogy összejárjunk :D