Miért zavarja az embereket, ha a párjuk jóban van az exével?

Nem tudom, én a 3. és 4. válaszolóval értek egyet.

Szerintem nagyban beállítottság függvénye. Én pl. olyan vagyok, hogyha egy kapcsolat annyira nem működik, hogy válás lesz a vége, akkor azt teljesen lezárom és csak előrefelé nézek. Ha még összejárkálok vele, meg együtt kirándulgatunk, kávézgatunk, stb., akkor az nincs lezárva. Abban ott van a veszélyforrás az aktuális párom számára.

Meg vagyok győződve róla hogy a nők és férfiak jellemzően máshogy gondolkodnak erről. Énszerintem a nőknek általában fontosabb az hogy tartsák a kapcsolatot az exekkel, illetve az ő felfogásuk szerint nincs ebben semmi különös.

Az én szélsőségesnek mondható véleményem abból is adódik, hogy ilyen szituációk miatt már többször égettem meg magam.

Pl. az első feleségem is összejárt az exével, mert hát mi van abban... ja, aztán egyszer kiderült hogy más dolgokat is felelevenítettek. Ott a kávéba már ment tejszín is :-)

Aztán, a második párom, szintén roppant fontosnak tartotta hogy tartsa a jó kapcsolatot a volt férjével. Aztán egyszer kiderült, hogy neki panaszkodik rólam.

Meg sokszor sokkal fontosabb volt neki hogy órákat beszélgessen vele telefonon, mint az hogy pl. együtt vacsorázzunk stb.

Azért ezek meredek dolgok.

Igenis adnak okot féltékenységre ezek a viszonyok. Legalábbis az én életemben MINDEN ilyen szituáció gondot okozott, féltékenységet keltett bennem (nem alaptalanul) Ezekben a viszonyokban már volt minden, testileg-lelkileg ismerik egymást, szerintem sokkal könnyebben átfordul megcsalás kategóriába egy-egy ilyen viszony, mint pl. egy klasszikus barát-barátnő kapcsolat.

Azért célszerű elkülöníteni az ismeretség fenntartását és azt, hogy direkt keresem a társaságát valakinek.

Több exem ismerősöm a Facebookon, néha egy-két mondatos üzenetet váltunk, ha van valamilyen aktualitása. Van olyan, akivel rendszeresen összefutok, lévén közel lakunk egymáshoz. Ilyenkor ugyanúgy elbeszélgetek vele, mint bármelyik ismerősömmel tenném (pl. a szomszédommal).

Teljesen más a helyzet, ha mondjuk egy exszel rendszeresen leveleznék, csetelnék, vagy találkozókat beszélnék meg vele. Ez nekem már nem fér bele (a magam részéről nem fér bele, tehát én nem tenném meg).

Mondjuk a legingoványosabb terep (még az exnél is veszélyesebb) az, akivel "lehetett volna valami, de nem lett". Ilyen kategóriájú ismerőssel egészen biztosan nem akarnék találkozni kettesben.

Mindket exbaratnöm parkapcsolatban van, mar gyerekeik is vannak. En is több, mint 5 eve elek együtt szerelmemmel. Mivel közös utunk anelkül ert veget, hogy megalaztuk, megbantottuk volna egymast es, megha fajdalmasan is, de nem haragban ert veget kapcsolatunk, exeimmel mind a mai napig joban vagyunk es neha talalkozunk. Baratnöm azota összebaratkozott elsö exemmel, de a masodikkal sincs rosszban. Szamomra ök akkor is fontos emberek az eletemben, ha nem vagyunk szerelmesek. Nagyon örülök es sokat jelent szamomra, hogy baratnöm ezt teljesen normalisan kezeli, egyaltalan nem feltekeny es nem követeli tölem, hogy elvagjam a barati kötelekeket. Öt szeretem es ezt tudja is!

Sajnos ex-baratnöim parjai ezt nem fogjak fel ennyire lazan, mert nem "normalis". Toleraljak (nincs is nagyon mas valasztasuk) es biznak parjukban, de tudom, hogy kisse kellemetlen szamukra, hogy nem tüntem el teljesen. Termeszetesen nem lehet altalanositani, de esetükben nem a bizalom hianya, sokkal inkabb önertekelesi problemak jatszanak ebben szerepet.

Emberileg nagyon kedvelem ex-baratnöimet, de kb. ök lennenek az utolsok, akikkel valaha is összejönnek. Megprobaltuk, küzdöttünk, nem müködött. Ezt ök is igy latjak. De miert "normalis" az, ha emiatt mar nem szolhatunk egymashoz, mint felnött emberek, akiknek sok közös elmenyük van? Csak, mert valaki mast zavar? En bantonak tartanam, ha baratnöm nem bizna meg bennem es szomorunak, ha magat nem tartja olyan ertekesnek.

# 11: Nyilván a párom is hasonlókat élhet meg, amikor én beszélek telefonon az exemmel (volt férjemmel, akivel közös gyermekünk van).

Én próbáltam elmagyarázni a páromnak, hogy több évnyi "munkám" van abban, hogy emberi hangon tudjunk kommunikálni az exemmel, amit a közös gyermekünk érdekében nagyon fontosnak tartok. Kialakult köztünk egyfajta együttműködő kapcsolat, amiből a párom is profitál: például ha a párommal van közös programom, például el szeretnénk utazni, akkor az exemet meg lehet kérni, hogy soron kívül vállalja a gyermekünket, és nem tesz keresztbe. És igen, szoktunk telefonon "csacsogni", többnyire (90%-ban) a gyerekkel kapcsolatos dolgokról (pl. iskolai ügyek, "pletykák"), kisebb mértékben pedig közös ismerősökkel kapcsolatos témák merülnek fel, hiszen együtt éltünk 10 évig, rengeteg kapcsolódási pont maradt köztünk, amiket nem tudunk és nem is akarunk elvágni (közös barátok, rokonsággal való kapcsolat, stb.). Nem osztjuk meg egymással az életünk részleteit, nem egymással beszéljük meg a problémáinkat.

Lehet, hogy a párom néha úgy érzi, hogy túl sokat beszélek az exszel, de ez csak szubjektív értékítélet, és csakis azért érezheti így, mert ő az ex! A valóság az, hogy a napokban felhívott egy távoli ismerősöm (nő) és vele például sokkal többet beszélgettem, félrevonulva a páromtól. Barátokkal pedig még ennél is többet szoktam. (Nem lógok állandóan telefonon, de ha valaki hív, akkor nem rendezem le két perc alatt.)

A valóság az, hogy ha az exem lenne a Földön az utolsó férfi, akkor sem kellene. Viszont az együttműködést fontosnak tartom vele, ez mindannyiunk érdeke. A páromé is.

11-es vagyok ismét,

A 6. válaszoló történetét én is átéltem..

A második párom, mikor elvált a férjétől, mindig panaszkodott rá hogy milyen aljasságokat követett el ellene. Nagyon sokáig, évekig ment ez. Én persze mérhetetlenül haragudtam arra a fickóra, hogy mennyi fájdalmat okozott a páromnak. Ráadásul még a válásuk után sok-sok éven keresztül gáncsoskodott a párommal, mindenütt megpróbált keresztbe tenni neki. A párom pedig folyton panaszkodott nekem.

Aztán kiderült hogy naponta mégis félórákat beszélgetnek telefonon, simogatják egymás lelkét. Aztán már nem csak félórákat beszélgettek, és nem csak a munkahelyéről intézte ezeket hanem otthonról is. Aztán volt hogy odajött a fickó a ház elé, a párom pedig beült a kocsijába, 3/4 órát beszélgettek.

Én meg ott álltam hülyén.

Panaszkodik nekem napi szinten hogy mekkora szemét ez az ember, közben mégis napi kapcsolatban vannak???? Aztán visszahallottam máshonnan, hogy az exének engem is hasonló "szép" szavakkal illet???

Továbbra is tartom a véleményem, ha összejár valaki az exével, az ott még NINCS lezárva. Ezáltal pedig igenis féltékenységre ad okot.

Nem vagyunk rossz viszonyban a volt feleségemmel, de eszem ágában nem lenne pl. beülni vele kávézni. A közös kötelező dolgokat (közös gyerekkel kapcsolatos) megbeszéljük, esetleg megkérdezzük egymástól, hogy "minden rendben? Köszi a kérdésed, perszer minden. Akkor jó. Köszi, szia."

Legtöbbeket egyszerűen zavarja, hogy a párja olyannal beszél, akivel szexelt. Kb ennyiben össze lehet foglalni a dolgokat.

Az, hogy ki az, aki ezt félre tudja tenni, és ki az, aki nem, az személyiségfüggő. Én sok exemmel jóba vagyok, pár hetente ráírok némelyikre, hogy hogy van, mi van vele, hogy alakul az élete, mi van a csajokkal, és néha iszogatni is összeülünk, van, hogy kettesben, de van, hogy nagyobb társaságban. Nem mondanám, hogy teljesen olyan, mint egy normális baráti kapcsolat, néha kínos, hogy többet tudsz a másikról, de abszolút kezelhető. Párom tud erről, és nem zavarja, mert bízik bennem. Amit jól is tesz, mert soha senkivel nem voltam olyan boldog, mint vele, és ezt nem kockáztatnám senkiért, nem hogy egy olyan pasiért, akivel anno tönkrement a kapcsolatunk. A világ legnagyobb idiótája lennék, ami szerencsére nem vagyok. Ő is jóban van 1-2 exével, szoktak beszélgetni, és engem sem zavar.

11. vagyok, 15-ösnek.

Igen, érdekes hogy ezeket a mondatokat én is rengetegszer hallottam a párom szájából. "Rengeteet dolgoztam azon hogy idáig eljussunk és jó legyen a viszonyunk"

Meg hogy "ha ő lenne az utolsó férfi a földön, akkor sem kellene"

Az első mondatot soha nem értettem meg.Meret magamból indulok ki. Eszem ágában nem lennenapi szinten alázkodni, magyarázkodni, hízelegni egy olyan embernek, aki gáncsoskodik, keresztbe tesz lépten-nyomon. NEM! Ha közös gyerek van, akkor SEM! Miért? Ha apuci pl. azért nem viszi el a gyereket közel fél éven keresztül, hogy a volt feleségének nehezebb legyen az élete? Apa az ilyen ember? Akkor miért erőltessem hogy legyen jó a kapcsolata a gyerekkel, ha ez nem fontos? Ill. a bosszú fontosabb mint a gyerek???

Persze értem én amit írtál, az ilyen "munkának" akkor van értelme, ha tényleg eléred azt, hogy a gyerek többet mehet hozzá, ezáltal neked is megnyílik a lehetőség a kikapcsolódásra.

De gondolj bele az új párod helyzetébe is. Mit gondol olyankor amikor elvonulsz csevegni az exeddel? "Bakker ez a tapló már megint üvöltözik a párommal, ő meg megalázkodik neki?"

Ilyenkor azért kicsit megfordul az ember fejében az is, hogy "lehet hogy a párom ezt élvezi ha megalázzák? Én egy rossz szót nem szólok hozzá, mindent megteszek érte, mégis rólam panaszkodik annak az embernek, aki alázza? Tényleg ez kell a nőnek?"

Szóval érdekes ez a szemszög is...