Mit lehet kezdeni a bizonytalansággal? Hogyan legyek "jó" barátnő?

Sziasztok!

Hosszú a kérdésem, előre is köszönöm annak, aki időt szán rám.

Dióhéjban a következőre lennék kíváncsi: mit lehet tenni a párkapcsolatban fellépő bizonytalanság ellen? Hogyha az ember azt érzi, hogy nem elég jó, vagy az oktalan féltékenység, az ezekből adódó félreértések...

Az igazság az, hogy sosem voltam sikeres a párkapcsolatokban, általában én voltam a naiv kiscsaj, akivel kezdeni se érdemes komolyabban. A jelenlegin kívül egy komoly kapcsolatom volt. Ott is felmerültek a jelenlegi gondok problémaként, de akkor meg tudtam magyarázni magamnak, hogy miért bizonytalankodom - mert az adott pasi nem úgy állt hozzám, nem illettünk össze, nem beszéltük meg, hogy tervezünk-e egymással, stb.

A jelenlegi párommal más a dolog, vele tényleg tervezünk egymással, kölcsönösen szeretjük egymást. Viszont magamon ugyanazokat kezdem észrevenni, mint az előző kapcsolatomban, és ez nem jó.

Bizonytalan vagyok. Abban, hogy valóban összeillünk-e, jók lesznek-e így a terveink, szeret-e egyáltalán... Érdekes módon attól sosem féltem, hogy megcsalna (legalábbis fizikai módon), egyszerűen bizonytalankodom, és kombinálok. Mondjuk mond valamit, ami neki általános dolognak tűnik, én rögtön belelátok mindenfélét. Teljesen logikus módon következtetek, de mindig messze járok az igazságtól.

Érzem magamon, hogy pattanásig vagyok feszülve, minden ok nélkül. Ha találkozunk, együtt vagyunk, általában semmi gond nincs, de tényleg ki tudok borulni apróságokon is.

Konkrét példa: a minap meggyanúsítottam vele, hogy kikezdett vele valami csaj. Csomó jel mutatott rá, és egymás mellé téve őket tök egyértelmű volt a helyzet. Szerettem volna neki ezeket nyugodtan felvázolni, hogy nekem ez hogy esik, de mire odáig jutottunk, totál belelovalltam magam. Szóval csak így rázúdítottam az egészet, hogy miket láttam, és kiborultam.

Persze elmagyarázta utána a dolgot, hogy nemcsak, hogy nincs igazam, de még csak az általam egyértelműnek vélt dolgok sem azok.

Nekem ez most nagy pofon volt. Borzasztóan szégyellem magam. Páromnak is csalódást okoztam, mert ő meg tök büszke volt rá, hogy neki normális párja van. Szeretnék változtatni - nem csak a féltékenységen, mert azt általában jól kezelem, hanem alapból a bizonytalankodáson. Nem jó, ha lenyelem a dolgot, mert akkor valamikor biztos robban, de az se megoldás, ha 0-24ben lelkizünk, abba bárki belefáradna.

Félek, hogy elmarom magam mellől a páromat, hogy nem lesz hozzám elég türelme, de nem tudom, hogy tudnék változtatni.