A vőlegényem már nem szeret vagy csak bizonytalan a kapcsolatunkba?

A vőlegényed nem szeret téged, és ezt te is tudod. "Azért nem járnak, mert messze lennének egymástól"... Tehát ha történetesen a lány közelebb lakna, már régen dobott volna a kedvéért. Én azt mondanám, hogy szakíts: ez a fiú nem érdemel meg téged. Hazudozik össze-vissza, több nőt is titkol előtted... Te valószínűleg csak "ha ló nincs, szamár is jó"-alapon kellesz neki: tudja, hogy akárhányszor csal meg téged, te megbocsátod, és még csak nem is haragszol rá. Megalázkodsz előtte, és ez tetszik neki, melletted kiskirálynak érzi magát, és nagyon nem érdekli, micsoda fájdalmat okoz ezzel neked... Szerintem te sem akarsz tovább szenvedni, vagy igen?

A döntés a te kezedben van.

Második válaszoló vagyok: látod, még előttünk, pártatlan, külső szemlélők előtt is véded a barátod, bizonygatod, hogy ő igenis szeret téged... Ha szeretne, egyrészt nem csalna meg, másrészt nem hazudozna neked, harmadrészt nem viselkedne gyerekesen. Újra felteszem a kérdést: ha az a bizonyos lány nem Angliában élne, hanem a szomszéd utcában, ugyanezt gondolnád? És ha pár nap múlva esetleg tudomást szerzel egy másik lányról?

Persze, vannak mártír alkatú emberek is, akik örök szenvedésre ítélik magukat, miközben tetszelegnek az önfeláldozó, megbocsátó, végtelenül türelmes feleség/barátnő, stb. szerepében. Velük egyszerűen nem lehet mit csinálni: nekik az jelenti a boldogságot, hogy szenvednek. Mazochisták.

Ha egy megcsalás után is homokba dugod a fejed, és megpróbálod elhitetni magaddal, hogy a barátod még mindig téged szeret, valamint lelkesen véded mindenki előtt, megérdemled, hogy tovább szenvedj...