Valami komolyabb gomd van velem?

26 éves lány vagyok. Volt már viszonylag sok (mit nevezhetünk soknak) kapcsolatom. Egy 4,5 éves még kb gyerekfejjel, ott szerelmes voltam az első években. Utána jött egy nagyon viharos 2,5 éves kapcsolat. Ez 19-től kb 21-22 éves koromig tartott. Az első 1évben a srác nagyon szeretett engem, én különösebben nem ragaszkodtam hozzá, sőt, csak elvoltam vele. Mikor megunta a dolgokat és kiszeretett belőlem én onnantól meg voltam bolondulva, hogy mennyire szeretem s nehogy elveszitsem, tökre kínlódtam, könyörögtem így lehúztunk még másfél évet durván. Mire vége lett még egy év kellett kb, mire őszintén ki tudtam mondani azt, hogy túl vagyok rajta. Ezután ilyen 3-4-6-8 hónapos kapcsolataim voltak, egyikbe se voltam igazából szerelmes, csak valaki kellett, aki törődik velem,mert egyébként otthonról nem sok törődést kaptam soha. Menekültem valakihez mindig, de mély, szerelemnek mondható érzelmeim sose voltak senki iránt (szerintem fordítva sem voltam senkinek a nagy szerelme). Aztán jött a mostani kapcsolatom, ami éppen holnap tölti a 3 éves évfordulóját. Belé sem voltam sose igazából szerelmes, neki viszont a nagy Ő, én volnék. Elég sokat voltunk és vagyunk is távol egymástól, mert külföldözik, de amúgy együtt élünk már egy lakásban. Már sokszor véget akartam vetni ennek a kapcsolatnak is,mert nagyon zavar, hogy nem ragaszkodok hozzá úgy, ahogy ő hozzám és itt sem érzek se szerelmet, se rajongást, semmit. Ő ezekkel mind tisztában van, mégsem akar elengedni. Én meg azért hezitálok, mert még egy ilyen rendes férfit nem sok eséllyel találnék. Ha dönthetnék arról, amit nem lehet befolyásolni, szeretném imádnám, mert megérdemelné, de valahogy nem megy. Sokszor az is zavar ha ölelget, vagy puszilgat. Pedig csak hétvégente találkozunk, most mégse volt szex se, mert nem akartam egyszerűen lefeküdni vele. A szexuális életünk egyébként közepes. Amikor esküvőröl, közös házról, családalapításról beszél, legszívesebben a világból kifutnék. Gyerekesnek, szeretni nem tudónak érzem magam. Annyit tudok agyalni ezen, hogy mi lenne a helyes, hogy rosszul is tudok lenni és nyugtatót kell bevennem. Állandóan feszült vagyok szorongok, pánikszerű rosszulléteim vannak. Ő kitart mellettem még így is. Tud minden érzésemről amit itt leírtam. Velem van a baj? eszem szerint maradnék a kapcsolatban, az érzéseim meg azt mondják nem nem nem. A jövő héten megyek pszichiáterhez, mert már nem bírom a rosszulléteimet amik abból fakadnak, hogy nem tudok nyugodt lenni, kikapcsolni es csak kattogok folyamat. Velem van a baj? Úgy érzem nem tudok szeretni senkit.