Lányok, a párotok mellett ti naponta/hetente hányszor gondoltok másra, vagy hányszor fantáziáltok másról?

Ha párkapcsolatban vagyok valakivel, az azért van, mert ő számomra a legjobb. Soha nem mentem bele úgy kapcsolatba, hogy nem így éreztem, egyébként meg mindegyik alkalommal engem hagytak el, így nem voltam még olyan helyzetben, hogy én mondjam ki, hogy vége. Tisztában vagyok vele, hogy az élet nem rózsaszín, de mivel én nem kapcsolatfüggésből megyek bele párkapcsolatba, én mindig a problémamegoldásra törekszem. Természetesen elismerem, ami látványra szép, de az csak a kirakat. Nekem a fantáziálgatáshoz érzelmi plusz töltet is kell, az meg tartalom nélkül nem alakul ki nálam csak a kinézet miatt. Ha viszont már valaki felé érzelmi plusz töltet alakulna ki, az a kapcsolat halálát jelenti, így abban az esetben én kilépnék a kapcsolatból, de mivel ilyen helyzetben még nem voltam, ezt tekintsd csak elméleti dolognak, így tartanám korrektnek, ha olyan helyzetbe kerülnék, nem fair húzni egymás idejét és titokban fantáziálgatni, ha már nincs mit megjavítani.

Én így működök, de nem vagyunk egyformák.

7 éve élek párkapcsolatban, tehát elmondhatom, hogy nálunk már tova a rózsaszín köd. A 7 év alatt már volt rá precedens, hogy megkívántam más férfit, de tényleg nagyon, de soha nem volt még élő, létező ember a szexuális fantáziám szereplője. Még azt sem akit megkívántam.

Nekem valahogy nem megy, hogy sztárokról vagy engem körülvevő emberekről fantáziáljak ez nekem túl intim. Ha meglátok egy jóképű srácot elkönyvelem magamban, hogy jóképű, de nem vetkőztetem le képzeletben, és főleg nem csinálok egyéb dolgokat.

Még a fent említett férfire ha visszaemlékezem akkor teljesen más dolgokra emlékszem vissza, pl a mosolyára, a hajára, ahogy csillogott rajta a napfény. Ha álmodom is vele, akkor is pl munkatársam ugyanúgy, vagy kémtársam és együtt göngyölítünk fel egy ügyet.

Nekem valahogy nem megy az, hogy intimen képzeljek el valakit mást akivel nem vagyok olyan viszonyba. Ez nekem olyan, mintha a szüleimre gondolnék miközben engem alkottak...

Az én szexuális fantáziám amúgy is olyan, mint egy film. Általam kreált emberek, háttértörténettel. És sokszor nem is emberek vannak benne, hanem mindenféle fantázia lények.

Ez a fantázia viszont mindig a maszturbáció előtt van. De van, hogy sima szex előtt is.

Tinikoromban volt olyan, hogy magam képzeltem egy-egy szereplő helyébe, így lehettem Xéna szerű harcosnő, aki beleszeret a harcostársába, majd szeretkeznek, de lehettem rabszolganő, akit egy gazdag férfi vesz meg kéjhölgynek. Miután túlvoltam az első szexuális élményemen, valahogy ezek az álmok megfakultak. Már okoztak nekem akkora örömet, pedig próbáltam őket megélni, de nem sikerült. És helyettük jöttek ezek a filmszerű fantasy álmok.

Szóval soha nem fantáziáltam még más élő, létező személyről a párom mellett.

A soha nem lépéshez van egy kis adalékom, 4 nős férfivel volt rövidebb-hosszabb liesonom, hát egyik sem csak lógatta a nyelvét, ha érted mire gondolok, utána hazasorjáztak szépen a hitvesükhöz.

Válni, a helyzetet tisztázni, természetesen egyikük sem akarta, ebben igazad van.

Soha. Nálam a szex se működik egyéjszakásom sem volt. Bármelyik hosszú távú társammal eleve kellett néhány együttlét mire élvezni tudtam. Vmi blokk lehet bennem.

Akivel vagyok az a legjobb, a mostani párommal eleve frenetikus a szex meg se fordul hogy mással fantáziálgassak. Pasinézegetős se voltam soha.

Ha a kapcsolatom jól működik, és elégedett vagyok benne, akkor egyszer sem.

Csak azért mert egy vadidegen pasi jóképű, nem jut eszembe, hogy lefeküdnék vele, nem vagyok 15 éves agyatlan tinédzser.