Elegem van a párom gyerekeiből. Hogyan oldjam meg ezt a problémát?

Így jártál. Olyan emberrel kezdtél, akinek vannak gyerekei, ráadásul időt is akar velük tölteni, szereti is őket. Ez van!

Ízekre tudnám szedni, amit írtál, próbálok ezt-azt leírni.

Ami a viselkedésüket illeti, persze, nem kell mindent elviselned. Én nem vendégelném meg napi szinten a haverjaikat, az tuti. Nekem is van gyerekem, havi 2 vendégség a max, amit elviselek, mert 5-6 gyerek már leszívja az ember idegrendszerét. Ezt le kell fektetni, az nem normális, hogy a fél utca nálatok van, állapodjatok meg valami középútban.

A 21. században élünk, ne moss, főzz rájuk, a párod gyerekei, moshat, főzhet ő is.

Nem tudom, mit értesz cirkuszoláson, természetesen normálisan kéne viselkedniük nálatok is, erről is beszéljetek.

Ettől függetlenül azt mondom, kutya kötelességed elviselni, hogy gyakran ott vannak nálatok, sőt, örülni is kéne. Ha te is akarsz szülni ennek az embernek, akkor örülj, hogy szereti a már meglévő gyerekeit, és ők is a férjed, ez jó jel arra, hogy a te gyerekeddel is jó lesz a kapcsolata.

Ilyenkor mindig megerősödik benned, hogy soha az életben nem jönnék össze olyan férfivel, akinek gyerekei vannak. Én ezt egyszerűen nem tudnám elviselni.

A párod mulya, egyszerűen nem állít fel szabályokat a gyerekeknek. Mi az, hogy az egész utca ott nyüzsög az 1 szobás házban reggeltől késő estig? És te vagy a cseléd, aki mos, főz, takarít?

Én biztosan nem tűrném ezt tovább. Vagy megtanulja a párod egyensúlyban kezelni a gyerekeket és a jelenlegi párkapcsolatát, vagy szakítanék és küzdjön ő tovább a seregnyi gyerekkel.

Ha a párodhoz ragaszkodsz, akkor marad az, hogy jó arcot vágsz hozzájuk és elviseled.

Mikor egy férfi egy kisgyerekes nőt választ, a világ legtermészetesebb dolga, hogy a gyerekeket is választja, akkor is, ha 0-24-ben együtt vannak. A többség mégis veszi az akadályokat.

Hihetetlen, hogy a nők meg a legtöbb esetben akkor se tudják őket elviselni, ha csak vendégek.

Tudtad, hogy van két gyereke. Gondoltad, hogy neked majd alig kell velük találkozni? Örülj, hogy nem veletek élnek, és hazamennek. De lehet még olyan is, mikor oda akar(nak) költözni.

Ha gyerekes pasival kezdtél, akkor el kell viselned a gyerekeit is.

Értem én, hogy eleged van. Hidd el, lesz mikor a saját gyerekekből is eleged lesz, csak ő nem megy este haza. Inkább hajnal kettőkor felkel ordítani.

Ez ezzel jár.

nem opció nagyobb házba költözni?

a keresetedet meg nem vagy köteles rájuk költeni. nem azt mondom, hívd meg néha őket fagyira vagy valami, de nem kell túlzásokba esni.

6-os ez egyébként egy külön kérdést megérne, hogy miért van az, hogy a nők összejönnek egy (kis)gyermekes apával, és utána folyton ki vannak borulva, ha náluk van a gyerek, mert miért nem old meg mindent az anyja egyedül..., mintha minden csakis az anya dolga lenne.

Bezzeg ha ők szülnek UGYANANNAK a férfinak gyereket, akkor már elvárják, hogy vegye ki szépen a részét apuka a nevelésből... Mintha az ő gyerekük jobban a a férfi gyereke lenne, mint az extől származó gyerek, holott ugyanaz a kettő...

Szóval kérdező az a helyzet, hogy iskolai szünet van. Ha ezt a szünidőt az apjuknál akarják tölteni a gyerekek, akkor ahhoz neked jó pofát kell vágnod, mert erre minden jogzk megvan.

Csak az itt a kérdés, hogy miért a te kereseted megy rá a gyerekekre, miért em az apjuké? Miért folyton te főzöl, mosol, fegyelmezel, az apjuk miért nem? A gyerekekkel nincs baj, az apjukkal kell beszélni.

Szerintem.

Nem egyszerű a helyzeted, kedves Kérdező. Ez egy olyan dolog, amit egyedül nem tudsz megoldani, csak ha a párod melléd áll. A gyerekei most kamaszodnak, tőlük nem feltétlenül várhatsz megértést. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy direkt szúrnak ki veled. A párod azért érti a problémádat?

Abban igaza van a többi válaszolónak, hogy a párod és a gyerekei egy csomagban vannak, nem lehet őket szétválasztani: ha egyik kell, jön vele a többi is. Apaként mondom, hogy nagyon nehéz elküldeni a gyerekünket, azt mondani, hogy most ne gyere. Pláne nehéz, ha elvált szülőkről van szó, ahol nem ritkán megy egymás mószerolása, a versengés a gyerekek kegyeiért. Persze nincs ez így jól. A párodnak le kellene ülni a gyerekeivel, és szépen elmagyarázni, hogy mi a helyzet. Lehetőleg úgy, hogy a két gyerek ne érezze úgy, hogy velük, a személyükkel van baj. A szavaidból úgy veszem ki, eleve nem jó a viszony a gyerekekkel. Nemigen hiszem, hogy te bármit tehetnél vagy mondhatnál nekik, amitől jobb lenne. Nem teljesen a kérdéshez tartozik, de a szülők házasságának felbomlásában volt valamilyen szereped?

Elvált nőként, gyermekét egyedül nevelő anyaként írom, hogy ez a helyzet nagyon nem OK.

Rövid és gyors tanácsom csak annyi lenne, hogy még bírd ki 1,5 hétig, utána iskola van, vélhetően a gyerekek sem lesznek annyit nálatok. (egybként fontos infó lenne az is, hogy mindez a rendes láthatás alatt történik- vagyis úgy egyezett meg a házaspár, hogy az apánál lesznek a gyerekek a nyári szünet egy nagy részében? vagy megosztott nevelés van és a gyerekek jönnek-mennek mehatározott időnként a szülők között?)

Mindig elszomorodom, amikor ilyen történteket olvasok, mert a kommentekből is látszik: sokak fejében az van a te példád miatt (is), hogy nem érdemes gyermekes partnerrel kezdeni, mert az tuti, hogy nem foglalkozik a gyerekével vagy cirkuszol az exével, vagy a gyerekek vannak totálisan elhanyagolva, rosszul nevelve stb.

Pedig a többség nem ilyen- viszont itt ugye csak a durva helyzeteket lehet olvasni.

Ebben a helyzetben NEM a gyerekek a hibásak elsősorban, hanem a kedves párod, a drága édesapjuk. Neki kellene ezt az egész gyerekkérdést menedzselni normálisan, de láthatóan elvan a babérjain.

Nekem ez nagyon nem szimpatikus.

Persze, hogy a gyerekek a kisebb ellenállás felé mennek és kihasználják a lusta, igénytelen szülőt, ha az nem foglalkozik velük. Persze, hogy átjáróházat csinálnak az otthonotokból, ha nincsenek szabályok, keretek.

Lehet, hogy apuka attól gondolja magát jó apának, mert mindent megenged az általános iskolás gyerekeinek?

Ez NEM nevelés, hanem a könnyebbik, kényelmesebb út- de hosszú távon semmiképp sem kifizetődő!

Ok, hogy relatíve kevés időt tölt velük (ne adj Isten úgy érzi, hogy a válással eltávolodott tőlük, amit engedményekkel, lazasággal akar kompenzálni), de ez nem normális.

Minden háztartásban kellenek szabályok, amiket a gyerekek is tisztelnek és betartanak.

A gyerekek már nagyok, elég érettek ahhoz, hogy őket bevonva, velük leülve megbeszéljétek a ti háztartásotok alapszabályait (értem ezalatt pl. azt, hogy ha barátot akarnak hozni/fogadni, akkor pl. előtte egy nappal szóljanak, vagy a kis helyre való tekintettel legfeljebb 2 jöhet stb.)

Az eszetlenül ugrálás már a 6 éves nagyfiamnál sem téma, mit akarnak kompenzálni ezzel a kiskamaszok?

Simán el tudom képzelni, hogy tényleg dügítenek téged (és bárkivel így tennének, aki a te helyedben, szerepedben van, mintegy bosszúként, hogy az apjuk "elhagyta őket"- még ha nincs is így- a gyerekek fejében simán fordulhat át tény annak ellenkezőjére is!), de normálisan el lehet mondani és következetesen szankcionálni az eszetlen rohanglást, ugrálást, rongálást ebben a korban!

Szabályok, szabályok, szabályok és következetesség.

Ha kell, akkor pontokba szedve a hűtőre kitéve, ha kell napi szinten szájba rágva, ha kell, szankcionálva.

Azért egy hívatlan 5-6 fős utcai gyerekseregnek miért nem lehet 10 perc múlva azt mondani, hogy "itt a buli vége, menjetek kérlek haza"? Ki a felnőtt abban a házban? Hol van a párod, amikor zaj és felfordulás van?

Ha normális a kommunikáció nálatok (nem hinném, de tegyük fel), akkor mondd el szépen az apukának, hogy FOGLALKOZZON a gyerekekkel- lehet kint is, akár bandában is focizni, bunkerezni, lehet menni csapatostól pecázni, sátrazni- és ehhez még nagy pénzek sem kellenek. Össze lehet fogni az értelmes gyerekes szomszédokkal (én ezt tenném) és megbeszélni, hogy a hét melyik napján hol vannak a gyerekek ilyen csere jelleggel- így akkor lesz szabadidőd is, legalábbis megtérül a gyerekseregre fordított energiád, mert a párod gyerekei meg máshol visszakapják a törődést, kaját stb.

Szigorúan kölcsönösségi alapon, az értékrendetekhez hasonló nevelési elveket valló, hasonló kultúrális és anyagi helyzetben lévő családokkal érdemes ezzel próbálkozni.

Ne haragudj, de a párod hol van és mit csinál, amikor te belegebedsz a háztartási munkába 5-6 gyerek után?

Ha láthatás/nyári szünet van, akkor miért nem az APJUK foglalkozik a gyerekekkel?

Miért vannak szabadjára eresztve, mint a lovak? (a kicsapjuk őket az utcára és oldják meg az nem értelmes elfoglaltság még egy kiskamasznak sem!)

Pároddal négyszemközt ülj le megbeszélni, hogy nem OK neked ez az életvitel, nem bírod, nem vagy hajlandó a továbbiakban ezt az átjáróházat takarítani, fenntartani.

Vagy besegít, vagy felemeli a hátsóját és intézi a gyermekeit és te jó partnerként BESEGÍTESZ neki, együttműködsz vele- de az, hogy rád lőcsöli a kölyköket neked nem OK.

Pontról pontra be lehet osztani a teendőket, mint ki csinál kaját és mennyit, ki játszik, társasozik a gyerekekkel, mikor, hová mentek közösen stb.

Ha erre a párod nem hajlandó, az is sokat elárul róla.

Én egy ilyen eredménytelen próbálkozás után lehet, hogy egy ilyen őrjöngős napon ebéd előtt szépen kiöltöznék, sminkelnék, fognám magam, felhívnám édesanyámat vagy a barátnőmet és madonna arccal bejelenteném, hogy "puszi, elmentem kávézni, alapanyagok az ebédhez vannak a hűtőben/kamrában, este jövök, szórakozzatok jól" :)

Lehet, hogy ez a "mély víz" kellene a kedves párodnak, hogy észbe kapjon.

Ha ez sem, akkor azért van miről elmélkedni a jövőt illetően.

Mindezt tényleg úgy írom, hogy elvált nő, gyermeket nevelő anya vagyok- mégis borzasztóan idegen tőlem ez a szituáció.

Flevetődött még egy kérdés bennem: te vajon miért tűröd mindezt? Most konkrétan a házicseléd is különb nálad, mert az legalább szabadnapot meg bért kapott.

Őszintén remélem, hogy nem vagy érzelmileg vagy anyagilag kiszolgáltatva, mert akkor persze nehéz meglépni ezt a "mentem kávézni puszi" típusú kijózanító terápiát.

39N