Beteg vagyok már egy hete, ő mégis mászna rám állandóan. Nekem kellene másképp gondolkodnom?

Múlt hét elején elég csúnyán felfáztam, és nem is jutottam el orvoshoz csütörtökig. A doki felírt egy doboz antibiotikumot, most úgyahogy jobb. Viszont előtte nagyon durván szenvedtem, már sírtam a wc-n.. Új munkahelyem van, így táppénzre sem mertem íratni magam, inkább kibírtam.

A barátommal múlthét vasárnap este voltunk utoljára együtt, másnap mondtam neki, hogy mi van, és hogy néhány napig most tuti nem ismételjük meg. Erre csütörtök-péntek felé elkezdett hihetetlenül nyomulni már, nekiállt fogdosni, félreérthetetlenül simogatni, és bunkón kellett már rászólnom, hogy hagyjon már békén, mert nem értett semmiből.

Aztán egész hétvégén mutogatta magát nekem felöltözéskor, vagy zuhanyzáskor, és utalgatott rá, hogy jó lenne, ha legalább szájjal-kézzel kielégíteném, ha már máshogy nem lehet.

Most én vagyok ennyire ellenséges és feszült már, vagy tényleg az lenne a normális, hogy hamár jobban vagyok, (de nem 100%-osan újra egészséges), akkor elégítsem már ki máshogy? Most még én érzem sz_rul magam, mert beteg vagyok, és nincs kedvem abszolút semmihez.

L22