Nektek is rosszul esne, ha így állna a párotok a szeretteitekhez? Túlreagálom?

Nekem van egy öcsém, páromnak pedig unokaöccsei. Kb. egyidős mindhárom gyerek. Amikor együtt a család, nem tudom, hogy tegyek a gyerekek kedvére, minden fárasztó kis játékba belemegyek a kedvükért, cipelem őket, sütök nekik, beszélgetek velük, ha elmegyünk valami olyan helyre, gondolok rájuk, viszek nekik valami kis apróságot. Meghívtam őket moziba is és fagyizni is már.

Párom ha nálunk van, alig szól az öcsémhez, gyereknapon közös programon voltunk, az unokaöccseinek és a keresztlányának vett ajándékot, az öcsémnek, aki ott volt, még egy fagyit sem.

Nekem az nagyon rosszul esik. Nem hinném, hogy nem szereti, csak inkább olyan, mintha magasról tenne rá. És én sem vagyok oda a gyerekekért, megmondom őszintén, csupán tiszteletben tartom, hogy ezek az ő rokonai, az ő családja és ilyen szemmel nézem őket.

Van egy kutyám is, akit imádok. Gyakran megyünk együtt sétálni, kirándulni, vele sem sokat törődik, mióta együtt vagyunk, rá sem gondolt soha. Nem nagy dolgokra gondolok, de egy almát, egy csontot, csak hogy 100 ft-ról beszéljek, ennyi elég volna, nem hozott neki soha. Én meg nem győzök az ő családja kedvében járni. :(

Egyszerűen csak ilyen ember volna? Vagy mi lehet ebben? Nektek is rosszul esne vagy túlreagálom?