Ha veszekedés van kettö ember közt, nö, férfi, mért szidják egymás annyját?

Felindultságomban néha én is anyázok, pedig egyébként anyósommal nagyon jóban vagyok, kedveljük egymást. Mindenféle tartalom nélkül anyázódok, nem konkrétan anyukáját szidom, néha akár a barátaimmal is, akiknek még az anyját soha nem is láttam, csak érted, kb ugyanolyan értelemen, mint amikor átkozódom anélkül, hogy bármilyen mértékben hívő lennék (az isten baxxa meg, menj a pokolba, tudod az ilyen jellegű dolgok).

A káromkodás arra való, hogy a felgyülemlett feszültséget enyhítsd, kiereszd a gőzt. Az esetek legtöbbjében ez minden tartalom nélkül való, nem gondolkodik az ember, csak mondja a magáét. Mondjuk, nálam ez nem csak veszekedéskor, viccelődéskor is előjön, és nem csak a párommal szemben, hanem kb mindenkivel. Nőhöz képest megdöbbentően mocskos szám van, szégyenszemre.

Nem tudom, de engem egyszer anyázhat le bárki, és utána megy, amerre akar - és örüljön, ha nem vágom szájon érte.

Utálatos szokás, én sem anyázok más embernek, elvárom a másiktól, hogy ő se tegye.