Háztartásbelinek lenni, mint életcél?

Ez nem tőlünk függ, hanem tőletek.

Van akinél működik, van akinél meg nem.

Pl a párom anyukája legtöbbször otthon van, rendben tartja a házat (2 szintes ház, nagy kerttel, sok idő elmegy rá), bevásárol, intéz minden dolgot, ami nem a klasszikus értelemben vett, teljes munkaidős munka, és ápolgatja az apósát (anyósát is ő ápolgatta utolsó heteiben, mikor már menni és étkezni se tudott egyedül). Marha jó nekik, a férjének nehéz munkája van, mire este hazaesik, örül, hogy enni van ereje.

Viszont nem dobta el a teljes életét, továbbra is dolgozgat a szakmájában (műkörmös), csak heti 1-2 embert vállal, de ha gáz lenne, akkor szerezhetne bármikor több ügyfelet. Emellett meg kb heti 3-4-szer megy a férje munkahelyére segíteni pár órát, nélküle nehezen boldogulnának.

Nekik pl így tök jó.

De onnantól kezdve, hogy te nem szeretnéd ezt, nektek nem lenne megfelelő. Nekem az is kicsit nevetséges, hogy a párod kijelenti, hogy tudja mi a te "feladatod"... Mi beszélgettünk erről, és a párom azt mondja, ha megtehetjük, hogy otthon maradok, akkor ő benne van, ha pedig dolgozni szeretnék, akkor bármikor segít munkát keresni, szóval közös döntés lesz, nem pedig ő közli, hogy az én helyem a konyhában van :D

Amik így hirtelen eszembe jutnak

Pozitívumok:

- a nő ráér megcsinálni napközben minden házimunkát, az este és a hétvége már csak a pihenésé/szórakozásé, nem kell még otthon robotolni mindkét embernek 8 vagy több óra meló után. Barátom szülei pl hétvégén eljárnak kirándulni, este együtt filmeznek vagy beszélgetnek, az én szüleim kb 20 éve nem csináltak semmi lazulós programot este meg hétvégén, mert akkor jön a házimunka...

- ügyintézést egyszerűbb megoldani. Pl nálunk a posta hétköznap 8-16-ig van nyitva, ha valaki ajánlott levelet kap a családból, akkor kb szabit kéne kivennie az illetőnek, hogy átvegye... szerencsére édesanyám főnöke jó fej, és kiengedi 1-2 órára melóból, ha ilyesmi van, de ez nem mindenhol jellemző. Óriási segítség lenne, ha valaki napközben otthon lenne, és el tudna menni ilyen helyekre.

- bevásárlás dettó, kisebb városokban gondot okozhat. Nálunk nyílt tesco már, de előtte minden bezárt 5-kor, volt, hogy anya munkából elment boltba, és úgy ment vissza túlórázni, ha nem akart éhen maradni a család.

- csak 1 emberen múlik a nyaralás időpontja, nincs az, hogy nem kapnak egyszerre szabit valami miatt.

Negatívumok:

- kitartottság-érzés, bizonytalanság, "mi lesz, ha szétmegyünk, hogy állok meg a lábamon"

- sokan nem tudják értelmesen kezelni a dolgot, és úgy tűnik, hogy egész nap lazsálnak otthon, vagy nem csak úgy tűnik..

- van, aki bekattan, hiszen nem megy nap mint nap értelmes felnőtt emberek közé (ez igaz sok gyesen levő nőre is, kifordulnak magukból, nincs kivel beszélni 2 értelmes mondatot)

- az illető párja visszaélhet a helyzettel - "én tartalak el, azt csinálod, amit én mondok"

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ez 100%-ig a két embertől függ, hogy nekik megfelelő életmód-e ez, vagy nem. Van, akik nem tudnák máshogy elképzelni az életüket, más meg tönkremegy bele lelkileg...

Nem tartom helyesnek azt, ha valaki csak háztartásbeliként él. Ha a férje lebénul, megbetegszik, elhagyja etc... akkor idősebb korban nehéz az újrakezdés...

Illetve ne a férjed döntse el, hogy te mivel akarsz foglalkozni.

Engem ugyanígy neveltek, mint téged. Ne függjek senkitől, álljak meg a saját lábamon és nem lehet baj. És ez összepasszol a személyiségemmel. Megőrülnék ha 0-24be otthon kéne lennem egy vagy több gyerekkel, főzni, mosni takarítani, ha meg kész és nincs semmi akkor unatkozni (jó gyerek mellett ilyen nincs de ha pl iskolás...) nem mehetnék random el ide oda, nem vehetném meg azt amit szeretnék csak úgy, mert el kellene számolnom azzal amit a férjemtől kapnék.

Van akinek ez életcél, mert egyszerűbb eltartottnak lenni (nem összekeverni a kitartottal, bár sok esetben van átfedés) mint ledolgozni a 8 órát, utána meg főzni, meg berakni 1 adag mosást... takarítás hétvégén max 2 óra alatt megvan, kiteregetésbe meg nem kell beleszakadni...

Pozitívum:

-ha gyermeked lesz, nem hanyagolod el, van rá időd bőven, ha ügyes vagy egészséges szülő-gyermek viszonyt tudsz kialakítani (sokkal könnyebben mint az aki 8 órát ledolgozik és nincs türelme a gyerekéhez már) vele.

- ha vigyáztok a tisztaságra elég heti 1-2 takarítás maximum (gyermekfüggő persze) elfőzögetni napközben meg kimosni pl a napi szennyest (ha nem akarod hétvégén az egészet kimosni egyszerre) és rém sok szabadidőd van.

Negatívumok:

- ha nagyon ráakaszkodsz a gyerekre mivel feltehetőleg unatkozni fogsz, amint kész vagy a munkával, vagy önálló életre képtelen anyámasszonykatonája lesz vagy örökké harcolni fog veled, hogy miért kontárkodsz bele a dolgaiba (főleg ha nagyobb lesz)

- Előbb említett szabadidő és az unalom, ha a férjed nem ad pénzt szórakozásra (márpedig lássuk be, minimum 250-300 ezer kell ahhoz, hogy eltartsátok magatokat, vásárlás, rezsi egyebek, gondolom nem akartok lemondani egy bizonyos minőségről, mert akkor inkább jobb ételre fussa, de besavanyodsz otthon)

- ha szétmentek a nyakadba szakadnak a gyerekek, állás nélkül, munkatapasztalat nélkül (huszonévesen nincs sok tapasztalata az embernek) elég nehezen lehet munkát találni

- Ha olyan tipusú a párod (ez később, akár évek múlva fog kiderülni) vagy telebeszélik a fejét a haverjai, hogy ő az úr a háznál és neked semmibe se lehet beleszólási jogod, akkor mi lesz? Ha ő elmegy a haverokkal bulizni, de nem tudsz mert nincs önálló kereseted, nem ad pénzt mit csinálsz?

- Ha lebetegszik, kirúgják, ki tart el titeket?

Én sokkal több rosszat mint jót látok benne. De ez a TE döntésed. Hogy akarsz élni? Hogyha beüt a baj, meg tudj élni vagy szaladj egyik helyről a másikra, hogy legalább a gyerekeknek jusson enni, meg tető a feje fölé, amig összeszedsz valami munkát? Gondold végig, és dönts.

Kompromisszumnak esetleg bepróbálkozhatsz a 4 órás munkával. Így kivéded azt, hogyha nem ad pénzt akkor tudsz magadnak ezt azt venni vagy majd a gyereknek, de félre is tehetsz arra az esetre ha történik valami. Ha ezt se hagyná, akkor gondold át mit akarsz az élettől, de tuti hogy átértékelném a kapcsolatot és ultimátum. Vagy engedi hogy dolgozzam, vagy ott az ajtó. Hála isten párom azon van, hogy mielőbb dolgozzak, ha befejeztem a sulit. És én is. Sőt, iskola mellett is dolgozom. 4-6-8 óra attól függ hogy engedi az órarendem. Szerintem ez a normális, ha mindkét fél dolgozik. De ismétlem, a te döntésed.

Remélem nem bánod meg, akárhogy is döntesz majd :)

20N

Én is kaptam egy ilyen "fantasztikus" lehetőséget az expasimtól, hogy maradjak otthon, ne dolgozzak, törődjek a háztartással, stb.

Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül csak az exem már.:)