Normális ha egy társkapcsolatban a nő nem érzi boldognak magát?

Nem, nem normális, főleg, hogy nem vagytok képesek együttélni. Milyen jövőt számsz egy ilyen kapcsolatnak.

Az gűség, őszínteség alap dolog, mint az is, hogy valaki nem piáljon. Sokaknak a dohányzás mentesség is.

A haveri kört nem teljesen értem. Ha arra gondolsz, hogy nem megy minden éjjel zülleni, akkor értem, de nagyon jó dolog, ha valakinek van baráti köre, és együtt (barátokkal, barátnőkkel) lehet menni közös kirándulásra, bulizásra, programokra. Kettes magányba akarsz élni? Neked sincsenek barátaid? Pedig kellenej a szociális kapcsolatok.

Biztos, hogy szeretitek egymást, és nem csak megszokásból bagy a teljes magánytól való félelem miatt vagytok együtt?

Számomra ez az élet, ez a párkapcsolat nem lenne kielégítő.

Azzal együtt sem, hogy a boldogság sem egy konstans, állandóan magas szinten lévő dolog vagy érzés szerintem, hanem inkább hullámzó.

Összességében azért az is egy alap lenne egy jól működő kapcsolatban, hogy igenis boldog légy, elégedettséget, nyugalmat, szeretetet érezz. Legyen egy olyan alap ebből, ami akkor is megvan, ha napi apróságokon összeszólalkozik egy pár vagy ha feszültebb egyikük stb.

Ezeknek a negatív napi történéseknek nem szabadna felülírnia azt, hogy összességében jó a másik emberrel együtt lenni.

Nagyon elgondolkodnék a helyedben a kapcsolatod további sorsát illetően. Ha kipróbáltátok és nem ment az együttélés, akkor azért vannak gondok köztetek. Azóta változott valamit az egymáshoz való hozzáállásotok, kommunikációtok vagy inkább mindketten felvettétek azt a "hadállást", azokat a játszmákat, mint korábban és szépen belekövesedtek ebbe a csiki-csuki szintbe?

Nem írtad, hogy mennnyi idősek vagytok, de azért felnőtteknél, több év után teljesen normális elvárás és a kapcsolatnak is egy magasabb lépcsője az, hogy a felek késztetést éreznek arra, hogy együtt éljenek, nem?

Ugyanígy külön szeretnél élni a párodtól a következő 2-3-5 vagy akár 10 évben is?

Hogy fér ebbe bele esetleg a családalapítás, gyermekvállalás, házasság/együttélés? Vagy nincsenek ilyen céljaitok, vágyaitok?

Az, hogy egy férfi dolgozik, nem szenvedélybeteg az sokunk számára egy alapnak kellene, hogy legyen, nem ezért kell szeretni a másikat :)

Ha a te hosszútávú terveid között család (együttélés) vagy gyermekvállalás szerepel, akkor nem biztos, hogy emellett a férfi mellett van a helyed.

Ha viszont megfelel neked ez az elköteleződés nélküli, gyakorlatilag konfliktuskerülő kapcsolat (hiszen azért költöztetek szét, mert nem tudtátok közösen a felmerülő gondokat megoldani, nem közelített egymáshoz az életmódotok, gondolkodásotok stb.), akkor lehet így is élni persze- viszont akkor nem írtad volna ki a kérdést.

Minden jót:

39N

39N vagyok, az előbb írtam már választ.

Korban kb. hasonlóak vagyunk, így értem és megértem azt, amit írtál.

Ezzel együtt is azt kell, hogy mondjam, hogy ez így párkapcsolatnak édeskevés, de tényleg.

Az alap minimumokat írod le újra és újra- ez csak egy alapozás tényleg, de erre kellene valamit érzelmekben, kapcsolatban, egymáshoz ragaszkodásban, közösen megélt élményekben stb. építkezni.

Nekem úgy tűnik, hogy nálatok ez a váz van meg (néhol kicsit hiányosan), de a felépítmény hiányzik.

(én sem szeretnék már gyermeket, de azt sem tudom elképzelni, hogy együtt legyek valakivel ilyen se veled-se nélküled jellegű kapcsolatban, ahol nem megy az együttélés, kevés a közös pont stb.)

Ez egy olyan állóvizes kapcsolat nem?

Nem írtál arról, hogy mik azok a közös pontok, amelyek ÖSSZETARTANAK benneteket (... azért 43 évesen a "mert szeretjük egymást" egy picit kevés, főleg, ha az a nagy szeretet arra elég, hogy alkalmatlanok vagytok az együttélésre, mert marjátok egymást).

Mit ad ő neked ÉRZELMEKBEN, kapcsolati szinten a mindennapokban?

(az nonszensz, hogy azért szeretem, mert mindig segít vagy anyagiakban is lehet rá számítani... nem is értem, miért? Nem éltek együtt, gondolom mindenki viszi a saját háztartását, egzisztenciáját építi, gyermekét neveléi/ellátja/támogatja stb.- anyagi besegítés elvárása nem is kellene, hogy felmerüljön köztetek!)

Mik azok a közös élmények, programok, amelyekből a mindennapokban töltekezik a kapcsolatotok? Vagy nincs is nagyon ilyen?

Nem lehetséges az, hogy te jobban ragaszkodnál hozzá, mint ő hozzád?

Lehetséges, hogy teljesen mások a céljaitok? (pl. neked együttélés, neki jó, ahogy most van stb.)

Azért ha nincsenek közös élmények, közös minőségi együtt töltött idő (beszélgetés, találkozás, programok, bármi, ami kettőtökről szól)- akkor az a kapcsolat csak vegetál. Teljesen mindegy, hogy egy háztartásban éltek vagy sem.

Milyen erőfeszítéseket tettetek (külön te, külön ő), hogy helyrehozzátok a kapcsolatotokat? Kinek van egyáltalán problémája a kapcsolat minőségével, jelenlegi felállással? Csak neked vagy neki is?

Végül egy utolsó kérdés: mennyire vagy érzelmileg önálló ember? (másképp fogalmazva: mennyire vagy társfüggő, aki a "csak legyen valaki", meg a "jajj már megszoktuk egymást" fontosabbnak tartja önmagánál?)

...előző vagyok ismét.

Milyen jövőt tervez veled a barátod, ha együttélni nem tudtok, közös dolgaitok (szexen kívül) viszonylag kevés van? Konkrétan milyen ez a jövőkép? Mennyire passzol a tiédhez?

Biztos, hogy szeretitek egymást, és nem csak megszokásból bagy a teljes magánytól való félelem miatt vagytok együtt?

Ez egy jó kérdés. Nem csak a megszokás miatt, hanem a "rossz kapcsolat a szokott rossz" miatt is együtt lehettek, mert szerintem kilépni és nulláról kezdeni sokkal nehrezebb.