Boldognak kéne lennem és nem megy!?

A párommal nyolc hónapja vagyunk együtt. Megismerkedésünk előtt egy hónappal ért véget egy nagyon hosszú kapcsolatom, ahol én nagyon szerelmes voltam, de a férfi nem és folyamatosan megcsalt. Ezt persze csak akkor tudtam meg, mikor szakítottunk. Amikor a jelenlegi páromat megismertem, még nagyon magam alatt voltam, de szerettem volna egyenesbe hozni az életem és nem a sebeimet nyalogatni. Elkezdtünk ismerkedni, majd hamar megtörtént az első találkozó is. Párom szinte azonnal belém szeretett. Szerintem más nő azt mondaná rá, hogy ő a tökéletes férfi. Szenvedélyes, odaadó, figyelmes és szó szerint a tenyerén hord. Sosem éltem még át ilyet, a kapcsolatunkban minden rólam szól, néha már lelkiismeret-furdalásom van, annyira lesi minden kívánságomat. Ezt igyekszem viszonozni és mindent megtenni, hogy én is boldoggá tegyem őt. Őszintén megmondtam neki, hogy én nem vagyok annyira szerelmes, mint ő, állítása szerint ezt ő nem érzi így, ezáltal nem is zavarja. Én mégis folyamatos lelkiismeret-furdalással küzdök, mintha azt érezném, hogy nem érdemlem meg a jóságát, amit felém tanúsít. Ez sajnos rányomja a bélyegét az együtt töltött időre is, folyton próbálom jól érezni magam, de mintha falat építettem volna magam köré, amin nem tudom beengedni a boldogságot. Borzalmas érzés, mert világ életemben ilyen férfira vágytam. Néha minden előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra rám tör a depresszió és megmagyarázhatatlan hangulatba kerülök. Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy tavaly rengeteg tragédiát éltem meg, amiket elnyomtam magamban és nem gyászoltam meg, de mégis azt gondolom, a kapcsolatomban boldognak kéne lennem.

Amiért kiírtam ezt a kérdés, annak az az oka, hogy szeretném tudni, más is volt-e már olyan helyzetben, amikor elvileg boldognak kellett volna lennie, de valamiért, megmagyarázhatatlan módon mégsem volt az. Hogyan küzdötte ezt le?

35/N