Már nem érzem jól magam náluk. Mit tegyek?

A barátoméknál szoktam aludni hétvégén de már majdnem fizikailag is rosszul érzem magam náluk. Néha azt érzem, hogy nem is akarok oda menni de ha nem megyek akkor hiányzik.

Szóval az a helyzet, hogy az anyukájával ketten élnek, a barátom nagyon sokat dolgozik reggeltől estig és ha nem a munkahelyén dolgozik akkor otthon. Egy falusi portán mindig van mit csinálni a ház körül. Amikor ő dolgozik akkor az anyukája végzi a ház körüli dolgokat is, ezért elmondása szerint nincs ideje a benti teendőkre. Ezalatt a takarítást értem. Nem nagy házról van szó pedig, szerintem simán rendben lehetne tartani. De már a barátom szobája nem kupis hanem egyenesen koszos! A legnagyobb baj az, hogy ők simán bejárnak kinti cipővel még a szobába is. Zokniban nem is tudok végig menni még a szobán sem mert valami kosz mindig rám ragad. A polcokon vastagon áll a szürke por, sárdarabok és egyéb kis koszok a padlón, az ajtón az üveg is koszos. Az ágyból is ömlik a por. Van egy szekrénysor a szobában de a ruhákat amiket használ nem is teszik be a szekrénybe hanem van egy kis asztal és mindig csak arra van ledobálva. A konyhába nem szoktam bejárni mert az anyukája valamiért nem szeret beengedni oda másokat de a többi helyiségből kiindulva sejtem, hogy miért. Külön étkező van ahol enni szoktunk. A fürdőszobába is csak papuccsal lehet menni. Elromlott a mosógépük, porszívójuk és nem vesznek újat. Kézzel mos az anyukája... és szerintem mosószer nélkül valami samponnal vagy nem tudom, de vannak dolgok amiket szerintem kézzel nem is lehet normálisan kimosni. Ennek ellenére nem szoktak büdösek lenni! Itthon el se merem ezt mondani, bár nem is szokott szóba kerülni. Eleinte amikor jártam hozzájuk azért nagyobb volt a rend meg a tisztaság csak szerintem ahogy megszoktuk egymást ez abbamaradt.

Én nagyon szívesen kitakarítanék de rendes tisztítószerek nélkül nem nagyon tudok és mindenkinek kínos lenne ha ezt felajánlanám. Néha szoktam mondani, hogy takarítsunk de sose lehet normálisan mert neki nincs kedve meg más dolga van és van egy csomó kacat a szobában amit én kidobálnék de neki kell. Amikor egyedül maradok a szobában akkor néha megelégelem és nekiállok pakolni de azon kívül, hogy bepakolom a ruhákat a szekrénybe semmit nem tudok csinálni. Mivel nem lakok ott nem rendezkedhetek úgy ahogy nekem jó lenne. Szóval nekem kell alkalmazkodnom ehhez de már egyre jobban nehezemre esik. Régebben szerettem hozzájuk járni de már sokszor azt érzem, hogy elegem van ebből a koszosságból. Nálunk minden nap porszívózunk, néhány naponta felmossuk a padlót, hetente letöröljük a port meg minden. Nem ahhoz vagyok hozzászokva.

Lehet, hogy most úgy tűnik, hogy nem szeretem de ez nem igaz csak még sose mondtam el ezeket a dolgokat senkinek. Szeretem és nem akarom elhagyni csak én már nem akarok ebben a koszban lenni. Szerintetek mit tegyek?