Szerintük ez miért normális egy kapcsolatban? Miért viselik el, ha valaki ilyen?

Most nem szeretnék ebbe olyan részletesen belemenni, de pl nővérem most együtt van egy sráccal, aki folyton alázza őt, bunkózik vele. Amióta együtt vannak, csak erről szól a kapcsolatuk. A sráccal folyamatosan veszekednek. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy anyáék sokszor mondták neki, hogy hagyja már ott, de nem akarja. Azt is hozzátették, hogyha a srácnak sok pénze lenne, akkor még oké, el lehet viselni, de így nem, mert teljesen csóró.

Ez milyen már? Most vagy én vagyok nem normális, vagy nem tudom, de én akkor sem maradnék együtt egy olyan emberrel, aki aláz, ha sok pénze van. Szerintem a saját boldogságom és önbecsülésem fontososabb, mint az hogy mindennapi stresszben éljek.

De anyám is ilyen kapcsolatban van apámmal. Már elváltak pár éve (de csak nemrég mondták el nekem, nem tudom miért..), de még mindig együtt vannak. Amióta élek, mást nem tapasztalok, mint azt, hogy veszekednek. Egyik nap speciel azt hallottam ki, hogy azon veszekedtek, hogy apám el akart menni, mert már elege volt ebből az egészből, anyám meg olyat vágott hozzá hogy "kell a pénzed".

Emiatt pedig képes bent maradni egy ilyen kapcsolatban egy olyan emberrel, aki folyton hazudik, még arra sem volt igénye hogy leérettségizzen. Ebbe sem szeretnék túlságosan belemennj, de ezt az embert nem nevezem apámnak. Tönkreteszi az egész családot, anyám meg hagyja, ahogy azt is, hogy apám folyamatosan ordibáljon vagy veszekedjen vele.

Igazándiból 1 hónapban 1x van otthon és anya mondta, hogy ilyenkor mindig úgy kikészül és alig várja hogy elmenjen megint.

Kérdem én, miért jó ez egyes embereknek? Miért jó megalázkodni? Miért kell mások életet is tönkretenni?