Létezik az a szenvedélyes szerelem amit NApoleon és Josephin éreztek egymás iránt?

igen:

Magdi néni - Vili bácsi

igen:

Babi néni - Katona József

igen

terriblek-csonkapici

Szerintem olyan ma már, mint a fehér holló. A mai fiataloknál, sőt már az előző korosztálynál (mai 40-50 évesek) nem hiszem. El nem tudom képzelni, hogy ma valaki élete végéig egyedül, társ nélkül éljen, mert elvesztette, akit szeretett. Hány olyan idős, öreg ember él, aki még fiatalon elvesztette szerelmét, házastársát, és soha senki más nem kellett Neki. Ezek olyan igazán nagy szerelmek lehettek. Ma már lassan szenzáció, ha valaki a 10. házassági évfordulóját meg tudja ünnepelni. Már, ha van esküvő, de a kapcsolatok sem olyan hosszú távúak. Bennünk kevesebb a szenvedély, tolerancia mint mondjuk 100 évvel ezelőtt volt. Igaz, hogy kevesebb az akadály is, ami miatt egy szerelem nem tudna kibontakozni. El tudod képzelni, hogy ma egy fiú 1-2 évig udvaroljon, aztán annak rendje-módja szerint megkérje a lány kezét, majd újabb 1-2 év múlva úgy vegye el feleségül, hogy az ártatlanságát a nászéjszakáig megőrizte? Lehet, hogy ezért volt nagyobb a szenvedély, mert sokkal kitartóbbnak kellett lenni mindkét félnek.

Viszont szerintem élő példa Károly herceg és Camilla esete. Szerencsétlen Károly mindvégig Camillát szerette, (pedig Diana tökéletes nő volt) viszont az etikett nem engedte, hogy elvegye feleségül. Mindenki Dianát sajnálta, mert csalta a férje, de én Károlyt szántam. Aztán szegény Diana elhunyt. Még így is sok-sok év kellett, hogy összeházasodhassanak. Na, ez egy mai szenvedélyes szerelem.