Borzalmasan rosszul érzem, magam összetörtem, mit tegyek?

Háát a kolegínára rátehetted volna és maradhattál volna otthon. Ez nálam már nem férne bele és ezt meg is mondanám, ha nem változtat akkor meg saj álom, ennyi.

30/f

Figy,ha azt mondják nekem,hogy ne gyere,akkor én nem pattogok és drámázom.

Nagylány,nem volt egyedül,mitől féltetted ennyire?

lehet kijött belőle az igazi probléma,mert megfojtod ezzel az aggódással/féltékenységgel,azért nem akarta,hogy menj.

Hibáztál, igen. Nagyot.

Párom is hozzád hasonlóan aggódó, ha bulizunk barátnőkkel, hazafelé én is hívogatva vagyok, sokszor egészen ajtóig, míg haza nem érek, meg ha messengeren dumálunk, akkor hol vagyok, merre járok, mennyi még, stb. Volt már rá példa, hogy egy ilyen aggodalmas rohamában az egyik barátnőmre is ráírt, hogy jól vagyunk-e (nem volt térerő a szórakozóhelyen), de ha nekiállt volna hozzád hasonlóan a földhöz verni magát, hogy de csakazértis értem jön, mert hogy képzelem azt, hogy részegen vihorászok... nos, valószínűleg már nem lennénk együtt.

Elfogadtam, hogy aggódik értem, és nem érzem fojtónak a gondoskodást, de ez személyiség kérdése is. Az például már kifejezetten zavar, ha buli _közben_ nyaggat, ne haragudj, baráti társaságban nem az az első dolgom, hogy óránként sms-t küldjek, hogy még élek... Természetesen annak örülök, hogy hazafelé telefonkapcsolatban vagyunk, vagy értem jön, mert nem a legjobb környéken lakom, de nehogy már ő mondja meg, meddig vagy hol bulizhatok, nem az apám...

Szóval a barátnőd helyében én sem reagáltam volna másképp, sőt, talán még rosszabbul is - én rád nyomtam volna a telefont pl. Mondom ezt annak ellenére, hogyha a párom van bulizni a haverjaival, én is ugyanúgy aggódom érte, és kérem, hogy szóljon, ha már megy haza - de nem zaklatom óránként, hogy élnek-e még, pedig aztán ők hajlamosak mindig balhéba keveredni...