Semmibe vesz a párom, hogy jöjjek ki ebből?

A párom konkrétan azt csinál velem, amit akar.

Rájöttem, hogy ez nem élet, de nem tudom, hogy jöjjek ki.

16 évesen volt az első párkapcsolatom, 3,5 évig. Nem voltam szerelmes, azért voltam vele, hogy túléljem azt a korszakot(a biológia anyukám depressziós, alkoholista, skizofrén, meglopott engem, stb.). Kellett valaki, aki mellettem van. Nem tudtam szakítani, függtem a páromtól, mikoris jött egy srác, a jelenlegi párom, akibe tényleg szerelmes lettem, és máris szebb lett az életem.

Csakhogy kimutatta a foga fehérjét.

Ott aláz meg, ahol tud, mellettem más lányokkal flörtöl, úgy beszél velem, mint a kutyával, hülyének néz, ha elmondom a véleményem. Simogatnom, cirógatnom kell, ha ugyanezt kérem, ő fáradt, miattam ment tönkre az izülete, stb.

Próbáltam már szakítani, de annyira nem megy egyedül, hogy pánikrohamaim lesznek. Nem látom a kiutat. Ez bizony kapcsolatfüggőség.

Próbáltam a barátokkal elmenni ide-oda, de nem segít, mert csak azért találkoznak velem, hogy elmondják a problémáikat(azért is hívnak fel órákra telefonon, hogy meséljék a dolgaikat).

A pasik nem kezdeményeznek az utcán, nem néznek meg, gondolom érzik, hogy egy búskomor senkinek tartom magamat.

Már volt, hogy szakítottam a párommal, és olyan rosszúl lettem, hogy azt hittem, kampec, vége.

Tudom, nehéz tanácsot adni, de hogy erősítsem meg magamat?

Világéletemben mindenkinek csak adtam és adtam, de nekem nem adták ezt vissza szépen kihasználtak, és most itt állok.