Vele akarok lenni, de önmagam ellensége sem lehetek, mi a teendô?

Nem értem, miért kéne - évet várnod?

Ha a srác kész arra, hogy önálló életet kezdjen, hajlandó bevállalni a diákmunkát, esetleg kap elég ösztöndíjat, akkor akár egyetem alatt összeköltözhettek. Ebből a szempontból nagyobb előnyben vagy, mint a korosztályod nagy része, hiszen nem vagy a másikra szorulva az önálló élethez, ergo együttes erővel még válogatni is tudtok az albérletek között (vagy mehet ő hozzád, ha olyan a lakás, erről nem írtál).

Ha valaki otthon lakik, gyerekként fogják kezelni. Ez tény. Attól még nem törvényszerű, hogy mamapicifia legyen.

Mivel részleteket nem írtál, nekem kicsit úgy tűnik, mintha féltékeny lennél a srácra: neked mindent muszáj volt megteremtened, míg neki erre soha nem volt szüksége, mert volt segítség. Ez nem feltétlen rossz, bár hosszabb távon jelenthet gondot, ha nem tudjátok elfogadni, hogy más körülmények közül származtok.

"Mindezek ellenére tényként kezeli, hogy egy nap a felesége leszek," - nekem inkabb ettol gyokerezne foldbe a labam par honapos kapcsolat utan egy ilyen komolytalan sractol. Feleseg... ja. Hogy legyen valaki, aki anyukaja helyett beagyaz neki? :D

De amugy nem ertem, miert kene varnotok ennyit, ha mindenkepp egyutt akartok lenni. Parod kifaradhat az egyszemelyes gyerekkuckojabol a valo eletbe, es osszekoltozhettek kozosen viselve a terheket.

Hihetetlen mázlista a srác, hogy így is szereted.

Tudod én hasonló helyzetben vagyok, mint a fiú, nekem is minden a 's*ggem alá volt tolva" luxusban élek. Beleszerettem egy lányba, aki még koliban lakik. Én képes lennék érte feladni a kényelmes életemet... El is kezdtem alkalmi munkákat vállalni, meg már tervezem hogy különköltözök az egyik lakásunkba(ami egyszerű kis lakás, meg se közelíti a házunk színvonalát),az egyetemen is rákapcsoltam, mindent megtennék , de így sem kellek neki. Ettől függetlenül persze ha már elindult benne megy pozitív változás, úgy döntöttem ,h nem fogok visszaesni és most már magam miatt csinálom, hogy jobb ember legyek. Őt most is nagyon szeretem, de már elfogadtam ,hogy nem lehet semmi és kívánom ,hogy megtalálja a boldogságát, hálás is vagyok neki,mert (bár akaratán kívül) de neki köszönhetően indultam el a jó úton.

Csak azért írom neked kérdező, hogy ne csüggedj, hátha a srác is összekapja magát a kedvedért. Magamból kiindulva állíthatom ,hogy még a legnehezebbnek tűnő eset is képes a pozitív változásra.

#7:

Le a kalappal elõtted komolyan.

Ritkán olvasok itt ilyet, jellemfejlõdés 5*.

"O maga mondta, hogy akkor költözik, ha saját kertvárosi házam lesz."

Eddig tartana nálam a kapcsolat. Ha kertvárosi házat akar, akkor teremtse meg magának, nem az anyja vagyok, és nem is akarok az lenni senkinek.

Taszítanak az ilyen emberek.

Barátnőm járt most így, szuper kis lakásba költözött, hirtelen feltűnt az a pasi, akinek eddig csak arra volt jó, hogy néha hazavigye dugni, de kb. még együtt se aludhattak, mert hát ő nem alszik nővel, de milyen érdekes, most már, hogy nem otthon lakik a lány, jó lenne többre egy kósza numeránál... A csaj se lát a rózsaszín ködtől, de szerintem a te pasid kb. hasonló ember lehet, talán egy fokkal finomabb formában. Borzasztó, hogy ilyen emberek léteznek.