Mit tegyek ha szívem és eszem mást mond?

Történetem nagyon szomorú. Megismerkedtem idestova 2 éve egy fiatal csinos nővel. Kapcsolatunk jól alakult nagyon egy húllámhosszon voltunk. Egyik hétvégén bemutatott a szüleinek. Édesanyja nagyon megkedvelt (ő hordja a nadrágot otthon) szinte meseszerű volt. Azonban a meséből hamar valóság lett mivel egyik napról a másikra megutált. Ennek az volt az oka, hogy koholt vádakkal, hazugsággal mocskolt be engem egy közös ismerősünk az anyja szemében. Ez odáig fajult, hogy több esetben is arra kényszerítette a lányát (testi fnyitéssel is) hogy hagyjon el engem Mivel szerettük egymást úgy gondoltam megkérem a kezét és akkor vége lesz ennek a kálváriának. Meg is történt a lánykérés igent is mondott. Azonban ismét egy váratlan fordulat történt mivel egy nap közölte velem "márpedig ő nem fog elköltözni otthonról" és ő neki a falujában karrierje van mint ápolónő és ezt nem akarja feladni mert megharcolt ezért. Nem értettem ezt mivel olyan nem normális helyzetben élt otthon hogy örülni kellett volna hogy megszabadul. Mivel vita sora következett és én nem mentem bele abba, hogy odaköltözzek (mit éljek egy olyannal aki a hátam mögött lemocskol engem mindennek) a gyűrűt vissza kértem és szakítottunk. Ezután sajnos engedtem a gyengeségemnek (szívemnek) és sorozatos bocsánatkérések közepette ismét egy párt alkottunk. Ez követően a szülei nem beszélnek vele, folyton mocskolják különböző prostituáltnak valamint nem szólnak hozzá egy szót sem. Én szüleim nem így viszonyultak ehhez, csak annyit jegyeztek meg hogy van több nő is a világon és jó lenne-e nekem ha ilyen dilis családba nősülnék be akik még pluszban utálnak is engem mint a sz...rt.