Hölgyek, volt már olyan, hogy egy normális (nak tűnő) pasiban nagyot csalódtatok, ill. egy kezdetben hülyé (nek látszó) fickó pedig kellemes meglepetést okozott?

Mindkettőre volt már példa az életemben. Mondjuk a második eset nem teljesen úgy zajlott, ahogy te írod, mert ha valaki nem kelti fel a figyelmem, akkor miért fektetnék energiát abba, hogy jobban megismerjem? Olyan volt, hogy egy közös társaságban ismertem meg valakit, akit elsőre nem tartottam alkalmasnak kapcsolatra, sőt, meggyőződésem, hogy valóban nem is volt, de idővel sokat fejlődött, változott és mivel a közös társaság révén lehetőségem volt figyelemmel kísérni a fejlődését, jobban megismerni, így fokozatosan változott a róla alkotott véleményem. De ha csak úgy random találkoztam volna vele, egészen biztosan nem szántam volna rá fél évet, hogy megismerjem.

Az én tapasztalataim alapján annak, hogy ilyen irányban alakuljon a dolog, nagyjából 1% az esélye. Na mármost gondolj bele: ha mindenkinek adnék esélyt, aki elsőre nem fog meg, akkor 50 kb. évet kellene rászánnom, hogy mindenkit megismerjek és megtaláljam azt az egyet, aki tényleg hozzám való...

Dramai velemenyvaltozas nem volt, a paromrol eleinte nem gondoltam, hogy ennyire komoly ferfi, mert alapbol egy laza, tarsasagi ember es sokszor talalkoztunk estenkent egy pubban haverokkal egyutt, ott meg annyira meg nem jott elo a fontosabb dolgokhoz valo hozzallasa, csak jol ereztuk magunkat meg szorakoztunk.

Aztan kiderult, hogy otthon kb o a "csaladfo", szinte mindenhez ert, mindenrol tudja hogyan kell elintezni, felelossegteljes, hazias, komolyan all a kapcsolatunkhoz is, nala alap az udvariassag, figyelmesseg stb, szoval csupa nagyon jo dolog. Teljesen olyan mint egy erett, felnott ferfi, csak ez az elejen az iszogatos randikon ez nem jott elo, mert ha alkoholt iszik akkor meg olyan mint egy kisgyerek :D