Vannak olyan beteg emberek akik soha nem dolgozták fel a szakítást és néha elmennek olyan helyekre, ahol együtt voltak a lánnyal, vagy vannak olyanok, akik akár ház közelébe is elmennek, vagy csak a településre, ahol lakik?

3 éve dobott ki az exem, és soha nem dolgoztam fel.

Nem maradtunk barátok és nem is beszélünk egymással.

Ma már szerintem nem is érdekli, hogy létezem.

Az a baj, hogy anno pont az elcseszett születésnapomon jöttem vele össze és hát.. hamarosan jön a születésnapom.

És túl sokat jár rajta az agyam. Nem tudtam igazán elengedni soha. Bár volt egy félévem, mikor rohadtul nem érdekelt. De ismétlem, szülinap jön és így elég rossz érzés.

Tegnap előtt véletlenül láttam a pasijával, tényleg csak véletlenül, azt se tudtam, hogy ott van, ahol lakom, már mint hogy ott tartózkodott akkor.

Csak bátyámnak vettem fel egy levelet és amikor jönni akartam haza, ott ült az iskola előtt.

Néha át szoktam menni arra amerre lakik, de olyan időben, hogy véletlenül se lássam, vagy lásson.

A közelébe nem fogok menni, mert nem akarom én bántani..

Majd bántja az élet, ha kell... családja, apja miatt dobott el anno, de csak elkanászosodott. Meghalt az anyja és ellenem fordították.. pedig.. házat tudtam volna a feje felé adni.

Igazából egy hülye kis pcsa, mert nem tudom, hogy miért érdekel. Jó, felnőtt kategóriába írtam, de a lány 18 éves lesz. És hát... eléggé elszaladt vele a ló..

Nem tanul, leszarja, mai napig betudok lépni az online naplójába, szerettem és megjegyeztem, akkor mikor megadta.

4 tantárgyból bukás, állandóan a csavargáson jár az esze és konkrétan menekülni akar otthonról.

Ráadásul mindjárt jönne a nagy vizsgája... ha jól tudom, csak 3 éves suli volt.

De leszarja nagy ívbe.

Én is csak a hülyéket tudtam kifogni és normális ember meg nem is érdekel. Mert valahol én se vagyok az.

Amúgy házhoz én se megyek, mert nem akarom, hogy meglássanak. Nekem végem is lenne mint a botnak, ha házig mennék.

Amikor meghalt az anyja 45 évesen (amit szerintem úgy adtak elő a lánynak és ezért is gyűlöl a mai napig, hogy valahol közöm volt a halálához)...

Apja amúgy is utált, pedig az egyetlen ép eszű ember voltam, aki foglalkozott is a jövőjével, senki mást nem érdekelt és szerintem nem is érdekli őket. Csak kihasználják.

Szóval visszatérve, házig nem mennék.

Az lemaradt, rendőrségi ügyem lett vele, nem dolgoztam fel, hogy ott hagyott és picit zaklattam akkoriban.

De akkor tényleg kerestem a társaságát.

Ma már rá se írnék. Kellene a szarnak..