Hagynom kellene az egész "kapcsolatot" a fenébe?

Pár hónapja vagyunk csak együtt a pasimmal, de nem vagyok teljesen boldog és felszabadult vele. Nem lógunk egymás nyakán egyáltalán, a hétközbeni kommunikációnk kimerül egy hosszabb esti, lefekvés elõtti beszélgetésben.(Hétvégén 2szer.) Mivel õ nem Magyaro-n él, jobban érzem a hiányát, jobban igénylem, hogy meglegyen a napi beszélgetés. Azt már az elején elfogadtam, hogy õ nem az a típus, aki állandóan üzenetekkel bombáz, és ezzel nincs is baj. De minden nap éjfél körül hív csak, mivel 10-ig dolgozik és gyakran olyan fáradt, hogy elalszik közben. (Ott egy órával kevesebb van.) Én mindig megvárom, egyszer nem mondtam még, hogy ma ne hívjon, az éjszaka közepén is szívesen beszélek vele annyira szeretem. Mondtam neki, hogy ezt így nem sokáig tudjuk mûködtetni, mire furcsán nézett, kicsit értetlenül. Arra gondoltam, hogy elõbb-utóbb jó lenne együttélni, de mostanában egyáltalán nem hozza fel ezt a témát, nem tervezgetünk, csak úgy vagyunk. Mintha kifogásokat keresne, azzal jön, hogy mi lesz az itthoni munkámmal, mi van, ha nem lesz kint állásom, vagy "lezárják a határt".:-) De azt nem mondja, hogy együtt majd mindent megoldunk, csak gyere. Tudja, hogy éltem már külföldön sok évet. Következõ hónapban megyek hozzá, de ezt is én rendeztem megint teljes egészében, ahogy elõtte is. (Õ munka miatt tényleg nem tud jönni, ezért megyek én mindig, nekem jobban belefér pár nap.)

Szerintetek?