Hogyan lehet legyőzni a féltékenységet volt feleség iránt, ha szebb is nálam?

Nem mindegy, hogy néz ki?

Ha csak a külső számított volna, akkor nem hagyja ott a párod. Hidd el, nem véletlenül válnak emberek

21/L

Lehet szebb karcsubb okosabb de hol is van a parod ?

Veled ? Akkor megis csak te vagy a jobb nem ?

Kulso semmit nem szamit szepseg mulando...

A volt feleség nem véletlenül volt feleség....

Ő a múlt, te a jelen vagy. Neked van rá esélyed, hogy a jövő lehess, neki nincs.

Igaz én biztos fiatalabb vagyok és nálunk volt barátnőről, illetve menyasszonyról van szó, de ugyanazt érzem kb.mint te.

Első szerelem volt neki, 5 évig tartott és ha a barátomon múlna valószínű, hogy még mindig együtt lennének. Sokkal szebbnek, sikeresebbnek és minden téren jobbnak látom magamnál.Nagyon rosszul esik amikor egy családtagja felhozza a lányt vagy előkerül egy-egy közös kép vagy sztori.

Sokáig buta voltam és vitát csináltam teljesen feleslegesen a dologból, pedig semmi más nem számít csak, hogy most velem van.Nálam mondjuk a féltékenység az önbizalmamból fakad és próbálok változtatni rajta, pl.többet foglalkozom magammal, sokat "bókolok" magamnak és a legfontosabb szabályom az lett, hogy nem nézegetem a lányt facebookon, ha valamiről eszembe jut gyorsan elterelem a gondolatomat róla, ilyesmi.

Nyilván, ahol közös gyerek is van és muszáj tartani az exxel a kapcsolatot ott sokkal nehezebb a helyzet. Szerintem te is próbáld valahogy növelni az önbizalmadat, hàtha nálad is "csak" ennyi a baj.

Én csak a saját érzéseim tudom leírni.

A férjem akart válni, ha (akkor) rajtam múlik, még mindig együtt lennénk.

Csakhogy: félrelépett, hazudott, és le is lécelt, mikor nekem is és a gyerekeknek is a legnagyobb szükségünk lett volna rá. Elég nehéz élethelyzetben neki az volt a megoldás, hogy könnyebb életet keres, mi meg ... unk meg.

Nos, ez egy olyan pillanat volt, amikor hirtelen megváltozott minden. Ott és akkor le is zárult a házasságunk.

Először mérges voltam, sértett, meg sokszor utáltam. De hamarosan elmúlt ez is. Ma már nem érzek iránta semmit, teljesen közömbös.

Pár hónappal később megismertem egy férfit. "A" férfit.

Igazi, lángoló szerelem, eszembe se jut lecserélni bárkire. Azt nem tudom, meddig leszünk együtt. Lehet, hogy egy év, lehet, hogy egy élet.

De abban az egyben biztos vagyok, hogy a volt férjem nekem soha többé nem kell. Esélye nem lenne, akkor se, ha könyörög.

A féltékenység az más, ott attól félsz, hogy elvesztheted a párodat, és a kapcsolattal járó szükségleteid kielégíthetőségét.

Itt erről szó sincs az írásod alapján, sokkal inkább irigységről, ami teljesen más dolog.

Tehát a hohyan ne legyél irigyre szerintem a válasz az, hogy foglalkozz a saját eteddel, és örülj annak amid van, a pillanatnak, és ne a múlton vagy a jövőn aggódj, mert az csak mégtöbb aggódást szül, túlgondolod, delressziós leszel stb...