Túlreagálom? Vagy nekem van igazam?

A barátom itt aludt nálunk. Tény, hogy sokáig fent voltunk, beszélgettünk, és sokszor elmondta hogy jó lenne aludni, de aztán mégis tovább beszélgettünk. (Ő is, nem csak én). Nem mondtam neki semmi sértőt, sőt, nevetgéltünk, és csak a semmiből azt mondta:

- Mostmár jó lenne ha befognád a pofádat.

Én meg csak néztem mint hal a vízben. Emellett megbántott még 1-2 dologgal, de ez esett a legrosszabbul, mert nem ez az első alkalom hogy ok nélkül beszél velem így. Sőt még ő volt felháborodva, és szakított. Utána mondta, hogy sajnálja, a munkahelyéről tanulja el ezt a stílust, nagyon szeret és béküljünk ki. Én nem mondtam biztosat. Erre megint mérges lett, elmondta, hogy nem hiszi el hogy ilyen miatt megsértődök, meg "fuu de nagy sértés". És megint szakított bár nem tudom miért hiszen eleve nem is voltunk pár napig együtt.

Kinek van igaza? Engednem kellett volna? Ha ez lett volna az első tuti megbocsátom, még így is hajlottam felé pedig tudom hogy néha mennyire csúnyán beszél velem. De ez, hogy mégse gondolta komolyan, hogy sajnálja, ez most kicsit ledöbbentett. Pedig én mindig mindent tűrtem neki.. de ez már valahogy nem megy le.