A barátom túl jónak gondol magához, ezért elhanyagol. Mit tegyek?

Mikor összejöttem a párommal, teljesen más életmódot folytattunk.

Ő az a tipikus közvetlen srác, sok baráttal, könnyen teremt kapcsolatokat, eljárogat, ismeri a természetet, a családjában egyszerű, ám de kedves emberek vannak.

Az én családomban magasan tanult emberek vannak, sokat olvastak, magas pozícióban dolgoztak. Én nem voltam valami barátkozós, kitűnő tanuló voltam, nehezen nyíltam meg. Én is sokat olvasok mostmár, igyekszem művelődni.

(ezt nem nagyképűségből írom, ez a helyzet, nem gondolom magamat többnek).

Amikor a párom megismert engem, már akkor mondta a barátainak meg nekem is, hogy túl jó vagyok hozzá. Nekem viszont nagyon megtetszett, és konkrétan én udvaroltam neki lány létemre. Én kerestem, én hívtam találkákra, mert nagyon megfogott. Hiába viszonozta az érzéseimet, rengetegszer mondta, hogy még nem akar velem "együtt lenni", és nem mondta el, hogy miért. Mindenkinek dicsekedett velem, hogy milyen okos vagyok, meg kedves, stb. ennek ellenére nm jöttünk össze.

Utána mégis kimondtuk, hogy együtt vagyunk, ennek ellenére én a ai napig úgy érzem, hogy kisebbségi komplexusa van, és nem tudok mit tenni, rajtam tölti ki.

Mondok példákat:

-Mindent ő akar fizetni. ha nincs pénze nem megyünk sehova. MONDTAM neki, hogy engedje már meg, ogy én is fizessek néha, valami közös programot neki is, de nem engedi, akkor inkább otthon ülünk.

-Sokat dicsekedik a baráti körében a családommal, még vadidegeneknek is

-ha olyat teszek, ami neki nem tetszik, iszonyatosan lekezel, megaláz, és nem egyszer mondja nekem, hogy mit képzelek hogy hercegnő vagyok?(például amikor közli velem, hogy menjünk valahova, felsorolok neki 10 programot, de neki egy sem jó, utána meg inkább olvasok mert nem tudok mit kezdeni, ő meg kiakad, hogy én hercegnő vagyok és engem mindenáron el kell kényeztetni, holott ő akart elmenni valahova).

-Múltkor mondtam neki este, egy összeveszés alkalmával, hogy hívom Apámat és haza megyek(apa pont munkából jött és gyalog már nem tudtam volna megoldani a hazamenetelt), mire közölte, hogy azt biztos hogy nem, és nem engedett ki a házból, a kulcsot elvette.

-SOkszor kritizálja a külsőmet, másszor meg viccel, hogy nem gondolta komolyan

A kapcsolatunk elején minden ismerős mondta, hogy jöjjön össze velem, de ő nem mert, és a mai napig nem hajlandó elmondani, hogy miért.

NAgyon szeretem, de nem tudom kezelni, hogy ennyire ilyen velem. Mi a megoldás?

Wall of text, hupszi, ne haragudjatok. :)