Emberek, akiknek a párja/exe túlzottan ragaszkodó/kisajátító volt vagy ők voltak túl tapadósak. Leírnátok a történeteteket és hogy hol volt a hiba?

Volt "szerencsém" ilyen kapcsolathoz, még fiatalabb koromban, amikor elég gond volt a fejemben ahhoz, hogy egy ilyen emberrel egyáltalán szóbaálljak.

Az elején igaz még nem csinálta (bár már akkor is voltak jelek, csak nem akartam őket észrevenni), akkor durvult be, amikor már érezte rajtam, hogy nagyon beleszerettem, onnantól pedig mélyrepülés volt az egész kapcsolat.. Óránként hívogatott, írogatott, ha nem válaszoltam 10 percig, már állt a bál és a féltékenykedés, ha nem vettem fel a telefont, szintén. Minden szababidőmet le akarta foglalni, ha el akartam menni a barátnőimmel akár egy kávéra, jönni akart vagy hisztizett, hogy nélküle képes vagyok jól érezni magam, akkor biztos nem is szeretem, blablabla.. Amikor elmentem három jóbarátnőmmel a hegyekbe túrázni, előtte hetekig ment az érzelmi zsarolás, bűntudatkeltés, a kirándulás közben állandóan hívogatott, írogatott, utána is ment a lelki terror..

Nem maradtam vele ezek után sokáig, az elején még elhittem neki, hogy én vagyok az, aki rosszul áll a kapcsolatokhoz és túl sok szabad teret akar (első igazi kapcsolatom volt), de nem sokáig bírtam így sem. Fétlékeny volt mindenkire, "eltiltott" a fiúbarátaimtól, ha fiú osztálytárs rám köszönt az utcán, napokig hallgattam.. Rengeteg komplexusa volt amin egyáltalán nem segített az, hogy mellette álltam és szerettem, próbáltam neki segíteni, de egyre csak rosszabb lett a helyzet.. Nem lett egy hosszúéletű kapcsolat, megjött az eszem néhány hónap alatt.

Szerbusz!

Nekem volt ilyen kapcsolat, és év elején vége is lett.

Igazából itt mindkettőnkben ott volt a hiba , és ezen dolgok.

18 voltam amikor összejöttünk és bizony bizony mindketten hülyén álltunk a dologhoz.

Eleinte nem volt probléma, egy méterrel a föld felett, együtt akartunk mindig lenni, aztán szépen és lassan csak egymással foglalkoztunk. Igen ám, ezzel nem is lett volna baj, de közben az idö szaladni kezdett.

Kölcsönösen nem akartuk a másikat elengedni, ha ö ment volna el, én korlátoztam. Ha én mentem volna, akkor pedig ö. Szép lassan minden barátunkat, kapcsolatainkat elszakitottuk magunktól és maradtunk csak ketten egymásnak. ...

Na de az idö még mindig repült, az éezések is átformálodtak, közben összeköltöztünk és itt csak olaj volt a tűzre.

Rájöttem hogy ez így nem jo és ezen változtatnunk kell, mert borzalmas vége lesz mindennek.

Én magam is szégyelltem a dolgokat, de ugymond én közben kapcsoltam, ö viszont nem. Innentöl kezdve nagyon nehéz volt, mert belátta igazat adott, ámbár nem változtatott rajta.

Teljes mértékben agresszivan kezelte a témát és elindult a lejtön.

Mindenben ment a vádaskodás, illuzionált dolgok felvetése, féltékenység.

Folyamatos ellenörzés, kérdörevonás.

Barátok, rokonok, uj emberek, teljesen mindegy volt.

És a végén a csavar ,hogy elindult azon az uton, hogy ö korlátozva érzi magát és én kötöm kezeit..

Szabadságra vágyik, de közben nem akar szakitani. És innen jött a se veled, se nélküled.

A mindennapokban,mindig elöjövö probléma lett ez. Hiába volt minden törekvés, teljesen ráment a kapcsolatra ez a viselkedés.

Ám a komfortzona, a csak egymásnak vagyunk tudat, a megszokás és sok más tényező miatt, 4 év volt a kapcsolat.

Nem bántam meg , mert voltak szép idök és rossz is. Tanultam belőle és remélem ö is.

Viszont, meghalt a kapcsolat, és vége lett.

Igy utolag visszanézve, jobb hogy szakitottunk bár az is nehezen jött el, de mindenképp csak ez maradt.

"Mi volt az érvelése?

Megcsalod? Elhanyagolod?

Megkérdezhetem, milyen komplexusai voltak?"

3. válaszoló vagyok. Érvelése nagyon nem volt, hisztije annál több. Szerintem ugyanis nem elfogadható "érvelés", ha pl. egy kávézóban ülve nem hallottam meg a telefonom és 15 percen belül visszahívom, akkor kapom az üvöltést, hogy biztos azért tartott eddig, mert a WC-ben hetyegtem a pincérrel..

Elhanyagolásra nem panaszkodott, hiszen a szabadidőm 90%-át vele töltöttem (ami részemről volt hiba), abból a nagy ritka alkalmakból volt balhé, amikor szerettem volna valamit nélküle megtenni, sokszor megkaptam, hogy ha képes vagyok úgy jól érezni magam akár egy másodpercig is, hogy nincs mellettem, akkor nem is szeretem.

Ami a komplexusait illeti, a méretét kifogásolta többek között (pedig semmi baj nem volt vele), de azért jött mindig a szöveg, hogy majd otthagyom valakiért, akinek nagyobb.. Ezen kívül nem igazán voltak barátai sem (vajon miért), emiatt is támadott mindig, hogy nekem vannak, irigy/féltékeny volt arra is, hogy "okosabb vagyok nála" (pedig csak többminden érdekelt és vele ellentétben nem voltam lusta tanulni/olvasni), folyamatosan lehúzott mindennel.