Páromnak megengedtem, hogy félrelépjen, de hazudott (? )

#11

Nem, de amit te javasolsz az csak egy lépésre van a "Szép új világ" regényben megismert "Mindenki mindenkié" világtól.

Meg lehet engedni a félrelépést, de nem általános dolognak tekinteni... Mivel ennek hosszabb távon inkább hátrányai lennének.

#10 Kérdező. Elmondom, hogy szerintem hol érhető tetten a különbség szerető és társ között. Hol van az választóvonal, amit keresel.

Sternberg 1986-ban felállított elméletet a szerelemre vonatkozóan, amit én rendkívül szemléletesnek és tanulságosnak vélek.

Ennek a modellnek a három sarokpontja: az intimitás, a szenvedély, és az elkötelezettség. Ez alkot együtt egy háromszöget, amit szerelemnek hívhatunk.

Egy szerető esetében meg van a lelki intimitás és a szenvedély, azonban hiányzik az elkötelezettség, ami irányodba megvan, hogy egy közös, hatalmas projektet hajtsunk végre.

Ez az elköteleződés, ami megkülönbözteti a párkapcsolatot, a szeretőitől.

#16

Ez valami hasonló perverz, mint Freud? Aki mindenbe azonnal bele akarta erőltetni az ödipusz/elektra komplexust?

Freud a modern pszichológia atyja, munkája hihetetlen hatást gyakorolt a lélek, psziché szemléletére, a modern ember önmagáról alkotott képére. Egy teljes tudomány épült fel munkásságára. A pszichoanalitika szinte kizárólag az Álomfejtés című munkáján alapszik és gondolja tovább azt.

Freud a valaha élt egyik legnagyobb gondolkodó.

#18

Nagyrészt én is így gondolom (kivéve mikor erőlteti az ödipuszt meg az elektrát. Csak mert nála ez a helyzet, másra nem kellene rávetíteni)

7! Én abszolút megértelek, bár az elved, már számomra is kicsit túlzás.

Én ugyan nem olvasok pszichho könyveket, csupán egyszerű női gondolkozással vallom azt, hogy nem létezik olyan több évtizedes házasság, ahol ne lett volna 1-2 botlás, még is kitartottak akkor még az emberek valamiért egymás mellett, ami ma már nem szokás.

Én nem szeretem előre lefektetni a szabályokat, nem szeretem kijelenteni azt, hogy számomra a félrelépés belefér, a világ legtermészetesebb dolga, mert nem az.

Ugyanakkor azt mindig elmondom, hogy valószínű egy sok éves kapcsolatban nem akadnék fenn azon, ha megtudnám, hogy megcsalás áldozata lettem, amennyiben ehhez nem társultak érzelmek. Nem érdekel, ha két évente közbejön egy néhány hetes kaland, mert ettől függetlenül mellém fekszik le aludni, az én homlokomra ad puszit, velem neveli a közös gyerekünket és együtt dolgozunk a közös jövőnkért. Részemről az is megbocsátható, ha néha érzelmileg kileng valaki, csupán annyit kérek, hogy ezt ne ossza meg velem, amíg nincs nagy baj (jó esetben úgy is észreveszem és vészüzembe kapcsolok - értem azt, mindent megteszek, hogy komfortosan érezze magát a kapcsolatunkba és eszébe jusson miért is mellettem kötelezte el magát). Ha nem veszem észre és szüksége van arra, hogy valamiben változtassak, komoly közös munkát igényel a probléma megoldása, az persze más helyzet. Ellenben ha nem is beszél róla, nem tudok róla, azt elvárom, hogy minden erejével dolgozzon a fellángolt érzései ellen.

Nekem is vannak fellángolásaim, mindenkinek vannak. Túlteszem magamat rajtuk, mert a páromat szeretem.

Azért gondolom kevésbé lazának a dolgot, mint ahogy azt leírod, mert én ugyan nem emlékszem, hogy írtad-e, de a véleményedből az rí le, hogy férfi vagy.

Egy nőnek a legtöbb esetben nem működik a testiség lelki kötődés, érzelem nélkül. Ha pedig már ez jelen van, akkor sok esetben nem képes tisztán gondolkodni és nem is gondolom, hogy ennek egy komoly párkapcsolatban a helye. Ez esetben viszont nem tartom feltétlenül jogosnak, hogy egy férfi "engedélyezetten" menjen az alsóbb esze után érzelemmentesen. Nem ugyanúgy vagyunk összerakva, ezért nem indulunk egyenlő esélyekkel.

Megérzésem szerint, ha azt mondom menj nyugodtan más után ha gondolod, az teljesen más jelentés tartalommal bír, mint az, hogy megértem és elfogadom, hogy emberek vagyunk igényekkel és érzésekkel, belefér némi eltévelyedés néhány évente, alkalmanként. A kérdezővel egyet értek abban, hogy határt kell ennek valahol szabni.