Nem tisztelt a párom, mit tegyek?

Végső elkeseredésemben teszem fel ide ezt a kérdést, bár a lelkem mélyén talán már én is tudom a választ. 5 éve vagyunk együtt a párommal, én 30 vagyok, Ő pedig 50. Sosem zavart minket a korkülönbség, bár ő elég bizalmatlan típus, sokáig nem hitt ebben az egészben. Ennek ellenére már 5 éve vagyunk együtt, 2 hónap után oda is költöztem hozzá, persze nem volt mindig zökkenőmentes. Sok mindent feladtam érte, talán saját magamat is, teljesen neki éltem, de nem bántam, mert szerettem Őt, igazán. Minden álmom volt, hogy a felesége legyek egyszer, gyerekeket szülhessek neki és egy boldog család legyünk. De már nem hiszek ebben, hiába szeretem még mindig.

Velünk él a fia (de már neki is van családja, ők is ott laknak) és a másik mostoha fia. Azért a helyzetet ez sem könnyíti meg.

Sosem éreztem azt az igazi tiszteletet részéről. Nagyjából én sosem lehetek fáradt, bármilyen keményen dolgozom, bezzeg Ő. Igaz, hogy nálam sokkal többet keres, de ezt akkor is tudta, amikor megismert. Nem számít, hogy 8 óra munka után még az otthoni teendőket is elvégzem (200 nm-es ház rendben és tisztán tartása nem kis feladat), vacsorát főzök, edzek stb. A legutóbbi veszekedésünk tette fel az i-re azt a bizonyos pontot, akkor úgy éreztem valami megváltozott. Tudtam, hogy nem egy házasság pártoló ember, de mindig azzal adott egy kis reményt, hogy nem zárkózik el semmitől. És bíztam abban, hogy idővel látja, hogy erre vágyom és mivel azt gondoltam szeret engem, megadja majd ezt az örömet nekem, hiszen neki is elmondtam, ha az anyagi biztonságát félti, én nem zárkózom el a házassági szerződés elől sem. Ennek ellenére azt vágta a veszekedés alkalmával, hogy a büdös életbe nem fogom azt tőle megérdemelni, hogy ő engem elvegyen, felejtsem el, mert hogy én még meg sem tudok alázkodni előtte, hisz ő a férfi. Másnap persze bocsánatot kért, hogy csak ideges volt, azért mondta. Persze gyereket már nagyon szeretne.

A szexuális életünk sem a legjobb, jóformán egyszer-kétszer nyúl hozzám egy hónapban (jó esetben, de van, hogy egy hónapig se). Gondokra, rosszul létre, fáradtságra hivatkozik. Én már hozzá sem merek nyúlni, akárhányszor próbáltam elutasított. Jóformán már nem érzem magam jó nőnek, pedig (és nem akarom a saját vállamat veregetni) korábban profi sportoló voltam, szépségversenyeket is nyertem. Talán ami még jobban bánt, hogy nem csókolózunk, azt mondja, azt nem szereti. Ezt komolyan próbáltam is elfogadni, annak ellenére, hogy nekem ez is nagyon hiányzik. Utazni sem szeret, én pedig bejárnám a világot, ha rajtam múlna, de ez sem érdekli.

Ezek után eljutottam idáig, hogy bár szeretem még mindig és nehezen képzelem el nélküle az életem, de így sem akarom leélni. Megbeszélni nem tudom vele, meg sem hallgat. Az egészből annyi jön le neki, hogy akkor vége? Szóljak, hogy akkor keres mást, vagy ha nem tetszik keressek én (másnap meg jönnek az üzenetei, hogy belehalna, ha elhagynám, mert én vagyok a mindene).