Fél évig átvert?

Igen, az elején minden szép volt: véletlen egymásra találás a párkeresőn, pont akkor és pont ott du.-ra már randi is volt....jól éreztük magunkat, ő megcsókolt, várta hogy írjak rá este már aggódott amikor késtem pár percet a megbeszélt telefonnal:)..hetekig találkoztunk minden nap, két hét múlva beteljesedett a szerelem, onnan már boldogan terveztünk, beszélgettünk még a gyerekvállalásról is. Ő boldognak tűnt. Én a mennyben jártam egy rossz házasság és 10 év magány után. Még azért sem morogtam amiért hirtelen a barátja lett fontos és aznap nem találkoztunk...ők dumálgattak, iszogattak...nem is érzékeltettem vele..de jöttek az eltünedezések nem jelentkezett viberen sem ha meg igen akkor éjfélkor tökrészegen menjek át most mivel már ágyban voltam nemet mondtam akkortájt került hozzám a keresztfiam akinek anyukáját két hónappal előtte temettük... no most a "párom" elküldött az anyámba még pont hallottam. Nem hitte volna hogy ellenkezem de nekem is megvan a magam élete én csak annyit mondtam az elején hogy kedd és csütörtök főzős nap a gyerekek miatt de nem bántóan!....talán benne ekkor indult el valami...

Én azt hittem minden rendben van......most derült ki két év után ő azért csókolt meg az első randin mert az előző csaj ezért dobta hogy NEM tette meg rögtön...!!! Tehát tkp. ezzel teljesen másfelé ment a történet amit én boldogságnak gondoltam- a találkák, a beszélgetések- neki talán mást jelentett: kötöttséget, érzelmi "terhet"...egyszer azt is mondta megfojtom..amit nem értek hiszen nem hívogattam a munkahelyén soha! tudom sok és nehéz a munkája.., sosem hánytam a szemére....

Egyszer amikor eltűnt két napra se viber stb.. felcsengettem hozzá délelőtt fél tízkor még aludtak /anyukájával élt/--ezt később most úgy kaptam vissza hogy reggel fél hétkor! történt...innen indult el egyfajta lavina...igen akkor emlegettem esetleges más nőket akikkel "hetyeg"...de ez nem volt gond.....hanem elkezdődött az hogy tőlem nem akar gyereket mert dilis vagyok, nézem a telefonját!..sokszor rivallt rám nemrég is hogy nééééztem??? sosem, még azt sem ki kereste...! Olyan szinten elfajult ez hogy minden barátja, kollégája lebeszélte rólam mondván hogy kikutattam a címeket a telóról és írogatok...holott egy kolléganőjének írtam fészbúkon aki vasárnap este küldte az sms-eket állítólag vele is volt akkor már ő kitalálta hogy megcsaltam...volt is más igen de fél évig szakítottunk ő dobott hogy nem szerelmes belém...amikor néha érdeklődtem mi történ anyujával aki beteg és kell-e segítség nem válaszolt! Soha, zaklatásnak vette annak hogy NEM tudom feldolgozni a szakítást!! Kb. kéthavonta írtam rá. Ebből történt egyszer egy békülés miután meghalt anyuja Ő akarta hogy átmenjek éjjel kettőkor én sajnos átmentem...

azt mondta nem akar gyereket tőlem mert bolond vagyok..

A szakítás úgy történt hogy épp gipszben voltam meg se várta amíg lekerül zokogtam a gyógytornákon végig a fájdalomtól IS..soha nem érdekelte mi van velem /"a barátai előtt nem csinál a szájából segget"/ ..a barátai kibeszéltek később ez elpletykálta- az összes ismerősét pletyka alapján ismerem névvel..- azt mondták bunkó vagyok amikor elfordultam nekik háttal holott épp rosszul voltam ki is mentem gyógyszerért...még gipszben is...felment a vérnyomásom a kávéktól...

szóval fura voltam a kollektív ítélőbíróság előtt..sosem fogadtak be párom azért szakított velem mert semmi közös nincs bennünk elmondása szerint. Istenien elvoltunk amíg együtt voltunk soha egy hangos szó, kellemes vasárnapok, éjjelek, ha kért valamit megtettem, az sem számított ha néha leküld sörért. de megköszönte...

Sajnos az alkoholproblémák időközben befigyeltek sokszor a saját testemmel melegítettem amíg rázta a hideg. A jófej haverok meg anyja halála óta beköltöztek hajnali négyig ott lébecolnak engem az se zavart elmentem aludni a kisszobába...amikor egyszer rámszerveztek....a szilvesztert is együtt ünnepelték akkor már át se hívott a párom..csak később délben akkor is sör kellett neki. Mentem. Boldog voltam, és örültem.

De azt mondtam állj, ebből elég volt én kapcsolatot akarok. Ő erre a viszonykeresőn regelt és dobott mert "van barátnője"..sírva könyörögtem szeretem NE csinálja még cset szintjén se. Erre azt mondta "de én nem akarok semmit tőled".......megint összekerültünk rá három hónappal akkor őszintén éreztem szeret. De megint elfelejtett. Megint dobtam. Aztán ő megfenyegetett hogy feljelent valaki telenyomta ragasztóval a zárat..Fura dolgok zajlottak ott.

Letiltott hogy idegesítem -tartozott...- majd emilről is..telefonról is:((((( hogy teljes legyen a kép kisbabát vártam nem tudtam elérni őt így elvetettem..ill..meghalt sajnos..ő ezt utólag tudta meg.

Azóta mély depiben van -máskor is volt így..-ismét ennek már fél éve küldött körlevelet hogy már semmit nem akar meg akar halni. Ti mit tennétek? Keresnétek? Lehet még folytatni tiszta lappal ha átbeszélitek? Ha meggyógyulna talán még lenne közös jövőnk igaz több év után max...de lehetne Élete, és lenne valaki mellette, aki támogatja.

Ez is fontos ugye, nem csak a kémia? Ő a nagy Őt várja mert mindenki megkapta a családban csak ő nem. De lehet nem is alkalmas rá párszor megkapta mostanában talán ezért utál. Köszi aki végigolvasta. Jó hosszú lett. De a könnyeim potyognak folyton nem akartam még lökni is valakit a halálba de mit tegyek most??? Már én is szeretnék meghalni.:(

Van javaslat? Ne kíméljetek, ha olyan. A "másik pasi" nem jött be mintha ufókról lenne szó kb. azt érzem..