Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Undorom a férfiaktól, miért...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Undorom a férfiaktól, miért taszítom el a barátomat, akit szeretek?

Figyelt kérdés

Ha valakivel ismerkedtem vagy randiztam az elején minden rendben ment. Nagy volt az érdeklődés,lelkes voltam és úgy éreztem a szimpátia kölcsönös. Nem vagyok nagy randizgatós fajta. De voltam már egy két randin és sajnos azokból nem lett több.

Nem tudom mi velem a baj, mert bizonyára velem van a gond, de nem tudom mi pontosan. Az a helyzet,hogy onnantól,hogy valaki nyíltan kimondja,hogy kedvel engem és már sokat talàlkoztunk, esetleg megölelt,megpuszilt és éreztem,hogy kedvel, talán többet szeretne, akkor meghátráltam. Ha kaptam egy üzenetet, és az egyértelműen arról szólt,hogy mégegy találkozót akar az illető annak nagyon örültem,màsrészről az volt bennem,hogy "hagyjàl már békén" nem tudom miért éreztem ezt. Amikor én is mindig nyitottam és próbáltam jó kapcsolatot kialakítani, mindig érdekelt a másik. De ha komolyabbra fordult volna és megölelt, megpuszilt,komolyan beszélt az érzéseiről, éreztem,akkor "undort" kezdtem érezni. Nem tudom miért? Mi lehet ennek az oka! De sosem akartam megbántani senkit, és nem szàndékosan csináltam. Szóval két férfit is így sikerült ellöknöm magamtól.


De most van egy másik férfi akivel már jóval előrébb tartok. Mondhatni párkapcsolatban vagyunk. Nagyon szeretem őt, azthiszem szerelmes is vagyok belé. Vele kapcsolatosan nem éreztem undort,nem akartam,hogy lekopjon,de van egy kis gondom azért. Ha azt mondja nekem,hogy szeretlek vagy nagyon bensőségesnek,meghittnek, szívszorítonak találok egy pillanatot amiben éppen vagyunk akkor néha térre lenne szükségem. Egy példán keresztül talán könnyebb lesz megérteni mire gondolok:. Múltkor munka után csináltam vacsorát, a barátom hazajött elmentünk fürödni együtt. Minden oké volt amíg nem lett csend és csak magához szorított. Nagyon jól esett, és sokszor úgy érzem örökre úgy maradnék vele, de jött ez a fura dolog, és távolságot akartam,nem szerettem volna ha megérint vagy bármit is mond nekem. De még sosem utasítottam el, az nagyon rosszul esne neki és ha ebbe belegondolok nekem is fájna. Megtenni már nem lennék képes, de ott bennem ez a késztetés. És ez a dühvel párosul sokszor. Utána filmet néztünk összebújva, de többször is azon kattogott az agyam,hogy "nem kell megölelned ilyen szorosan" "ne beszéljünk egy pár percre se kettőnkről,ki mit érez" "remélem elengeded végre a kezemet, már túl sokáig fogod". Ilyeneken jár az agyam. Ha este hozzám bújik és àtkarol,jól esik néha én vagyok az aki megöleli, de egy idő után elfordulok,nincs szükségem a közelségére,mert valamiért ellökném magamtól. Nem undort érzek, de nem tudom mivan velem. Nem merek neki erről beszélni,mert hülyének tartana és nem szeretném elveszíteni se. Nagyon szeretem őt!!!

Mi lehet velem a baj? Érdemes lenne szakemberhez fordulni? Vagy? Mi lenne a megoldás?


Lehet kötődési problémám van. Erre az egyre tudtam gondolni. Mivel az anyukámat nem ismertem soha. Az apukàm pedig egyedül nevelt, de tőle egy csepp szeretet sem kaptam. Viszont sokszor megvert még amikor kisebb voltam 7-8 évesen mindenért ütött vágott, de sosem figyelt rám,nem mondta hogy szeret engem, nem kaptam ölelést sem. Elhidegültünk egymàstól,később már nem bántott. De nem biztos,hogy innen ered a baj. Lehet valami más gondom van.


22/L



2017. szept. 8. 11:51
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
100%

Érdekes amit írsz, mintha félnél belsőséges kapcsolatot kialakítani vele. Vagy be vagy oltva romantika ellen. Mi lenne ha agyalás helyett élveznéd a pillanatot? Félsz hogy ki kell tárulkoznod és elhagy?

Kötődési probléma az tuti és lehet szakember kéne, mert ez a disszonancia csak még több feszültséget fog generálni benned.

2017. szept. 8. 11:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 A kérdező kommentje:
Elnézést a sok hibáért.
2017. szept. 8. 11:56
 3/17 anonim ***** válasza:
100%
Jol latod, honnan ered a problemad, kotodesi problemanak lehetne kategoriazalni. En is ugyan igy vagyok, akit vernek gyerekkoraban megtanulja hogy ne keruljon tul kozel masokhoz.
2017. szept. 8. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 A kérdező kommentje:

Köszi a választ,vélemény,tanácsot 1#-es.


Attól nem félek,hogy elhagyna. Ilyen félelmem nincs. Csak attól tartanék,hogy ha ezt tudná akkor lehet rezegne a léc. Aztán lehet tévedek,mert nagyon bízom benne és nem olyan embernek ismertem meg aki ezért kidobna engem. Inkább szégyellem,hogy így érzek vele kapcsolatosan, de alapvetően is probléma volt ez ha ismerkedtem valakivel.


A romantikára (is) szükségem van. Szerintem kicsit mindenkinek. De igen, az már nehezebben megy,hogy pl szavakban fejezzem ki az érzéseimet. Ugyan akkor tettek során sem szeretem ezt a túlzott közelséget, egy idő után. És ez a baj! Mert bármennyire küzdők ellenne, MINDIG ott van bennem ez az érzés,nem tudom elnyomni. Rettentően szeretem a barátomat, és szükségem van rá. Csak valami nem stimmel velem.

2017. szept. 8. 12:02
 5/17 anonim ***** válasza:
93%

"Az apukàm pedig egyedül nevelt, de tőle egy csepp szeretet sem kaptam. Viszont sokszor megvert még amikor kisebb voltam 7-8 évesen mindenért ütött vágott"

.

Ezektől az élményektől nagyon nehéz elvonatkoztatni, de nem feltétlenül ez az oka. Vannak, akik teljesen normális családban nőttek fel, mégsem vágynak annyira az érintésre. Egyikünk ilyen, másikunk olyan.

2017. szept. 8. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
100%
#4 Szeretetnyelveknek nézz utána. És beszélj a barátoddal is. Szereted, ez a leírtakból is jól látszik. Egyszerűen csak van benned valami gát, ami nem hagyja hogy belemerülj az érzelmekbe. Jó kapcsolatban, ez közös ügy. Ne félj erről beszélni.
2017. szept. 8. 12:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 A kérdező kommentje:

Köszi 3-#as.


Értem, akkor lehet ez a baj. Erre az egyre tudtam gondolni én is. Sokszor elhessegettem, mert nem éreztem,hogy ez akadàlyoz engem ténylegesen hiszen sikerült barátot szereznem, szeretnek engem,elfogadtak és én is kötődöm a páromhoz. Akkor miért kéne a gyerekkori "traumára" "kenni"? Hogy ilyen bajom van? Különben furán hangozhat,de nem értem meg akkora tehernek ezt. Így vissza gondolva csak ürességet érzek semmi mást.

2017. szept. 8. 12:05
 8/17 A kérdező kommentje:

5#, 6#-os köszönöm a vàlaszotokat,tanácsot.


Szeretetnyelvről még nem olvastam, de hallottam már róla. Köszi!

2017. szept. 8. 12:09
 9/17 A kérdező kommentje:
Vàgyom az érintesre, mondom...nagyon jól esik a közelsége és igénylem is. Én is szoktam kezdeményezni. Csak pár perc elteltével akaratlanul is előjön ez fura érzés és elmondani nem is tudom igazán,mit érzek olyankor. Nagyon rossz! Mert dühös is vagyok és néha teljes mértékben a barátomra irányul(na) ez, de nem szoktam kimutatni,mondani,hogy mi zajlik bennem.
2017. szept. 8. 12:13
 10/17 anonim ***** válasza:
Semmi pozitiv erzelmi mintad nincs, ez lesz a problema.
2017. szept. 8. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!