Kevésbé talpraesett, határozott férfival el tudnátok képzelni a családalapítást?

A férjem a legtöbb dologban talpraesettebb, mint én. Ám amikor külföldre költöztünk kicsit fordult a kocka, mert én jól beszéltem már akkor is az ország nyelvét, ő pedig kevésbé. Így az elején kísérgettem mindenfelé, hogy normálisan el legyenek intézve az ügyei (bank, hivatalok, stb...). Jól esett kicsit visszaadni a sok segítséget, amit kaptam tőle, de azt is jó érzés volt látni, ahogy egyre magabiztosabbá vált itt is.

Határozottság kicsit más kérdés, általában nem döntünk semmiben úgy, hogy előtte nem egyeztetnénk a másikkal. Ha nem értünk egyet, akkor néha az ő akarata érvényesül, néha az enyém. Tehát összességében úgy érzem, megtaláltuk a saját kis egyensúlyunkat, és ez a lényeg.

Nekem sajnos nem éppen a zsánereim, de szerintem kinek mi... Mondjuk az sem mindegy, hogy mennyire félénk. Az egy pozitív tulajdonság, hogy nem kiabál, nem mer veszekedni, de inkább legyen néha egy-egy vita, mint hogy papucs legyen és ne merje kimondani amit gondol.

Az viszont kifejezetten irritáló, mikor egy pohár vizet nem mer egyedül kérni, vagy egy csekket nem tud egyedül befizetni. Na mindegy lényeg a lényeg, majd kialakul. Majd meglátod, hogy mennyire tudod tolerálni. Ha amúgy jól megvagytok meg megvan a kémia, akkor adj neki egy esélyt szerintem.

Hát vitatkozni egy dolog, de a kiabálás/veszekedés szerintem nem felnőtthöz méltó viselkedés...

Egyébként az ilyennek jellemzően gyerekkori, neveltetésbeli okai vannak. Idővel változhat, de nehéz erőltetni.

Nem.

Nem a csendes, kulturált, jószívű jellemmel van a gond, hanem azzal, hogy nem talpraesett és határozott. Ne tegyünk már úgy, mintha ezek kizárnák egymást, nemcsak a feltűnési viszketegségben szenvedő egómajmok lehetnek határozott jellemek.

Az én párom igazi, határozott, magabiztos, férfias férfi. Minden lépésében nagyon határozott, megfontolt. Pontosan tudja mit miért tesz. Nálam sokkal határozottabb. Viszont a különbség közte és a te volt "nagyon férfias" pasijaid között, hogy a barátomnál ezek a dolgok belülről fakadnak, így nincs szüksége arra hogy produkálja magát, szóval egyáltalán nem nagy hangú, nekem is ugyanannyi beleszólásom vana dolgokba mint neki, mindent megbeszélünk. Persze azért hangot ad a nem tetszésének ha valami nagyon nagyon nem tetszik neki, de általában akkor igaza is van. Nem akar a barátom a figyelem középpontjába lenni, nem produkálja magát. Hanem mint egy nyugalmi állapotban lévő tigris, van mellettem, és amikor kell akkor megmutatja hogy mennyire határozott is :) Mindezek mellett a barátomnak nagyon helyén van a szíve lelke. Szeret segíteni a koldustól kezdve akárkinek, bármiben. Velem is nagyon gondoskodó, szeretetteljes. Szóval a határozottság, talpra esettség nem függ össze hogy milyen lelkületű az ember.

Én nem alkudnék meg egy határozatlan tutyimutyival. Lehet hogy a világ legjobb embere, de ha felnőtt emberként nem jutott el odáig hogy legalább akkor határozott ha akar valamit (pl. nőt, munkát), vagy ha bántják akkor az számomra felejtős. Én nőként sosem tenném meg a legelső lépést (pl. randira hívást). Persze szemeznék vele meg kedves lennék de én sose hívnám el először a pasit randira. Másrészt, egy ilyen ember milyen férfi mintát tud mutatni a gyereknek? Hogy legyen nyugodtan tutyi mutyi, mert majd a nő elintéz mindent? Áhhh, kizárt hogy ilyen emberrel legyek.

Bár a másik véglet sem jobb, mint amiről írtáál hogy milyen exeid voltak. Azokkal sem jönnék össze. Aki ennyire látványosan produkálja magát annak nincs valódi önbizalma, csak azt mutatja. Ez legalább annyira szánalmas mint a határozatlanság egy férfinál.

Nem tudnám elképzelni. Számomra furák azok a párok, ahol a nő hordja a nadrágot.

Egy megjegyzéseddel nem értek egyet. Szerintem attól, hogy valaki határozott, magabiztos, igazi férfias jellem, még nem feltétlenül kell, hogy vitás helyzetekben kiabáljon és mindig a társaság közepe legyen. Számomra fenti tulajdonság nem ezt jelenti.

Mivel én önmagamban elég határozott egyéniség vagyok, vezető beosztásban, férfiak élén, ezért mindig az az érzésem a tutyimutyi férfiak mellett, hogy szegényt feltudnám zabálni reggelire. Nem szeretném. Nem szeretném pátyolgatni, terelgetni, irányítgatni, elintézni helyette, stb.

Az, hogy valaki nem ordít, mint a sakál, hanem emberi módon megbeszéli a prblémákat nem jelenti azt, hogy határozatlan (= töketlen) is vele együtt.

A párom is előbb elszámol tízig, minthogy nekimenjen bárkinek, vagy kioktasson másokat (egy pillanat alatt földbe döngöl amúgy bárkit az érveivel), ritkán emeli fel a hangját és nem egoista önfényező majom.

De mellette határozott, pontosan tudja a céljait, hogyan érheti el, és szinte mindenről van ismerete, és egyáltalán nem fél az újtól (egyedül kezdett új életet külföldön, minden segítség nélkül).