Van még remény, vagy felejtsem őt el?

8 hónapja tetszik, azelőtt is tetszett, de most kezdtem úgy kifejezetten figyelni rá. Hébe hóba köszönt, mosolygott, aztán ezek elmaradoztak. Én még bízom benne, hogy lesz valami, de próbálom nem mutatni, hogy mennyire szenvedek. Néha rá sem nézrk, de belül egyre jobban őrlődöm. Próbálom elfelejteni, de állandóan az arca jár a fejembe, és kattog ott bent valami, h ő kell, ő kell...szóval hiába is próbálom, nem megy.

Volt már veletek ilyen? Ha igen, hogyan tettétek túl magatokat rajta?