Hogyan érjem el, hogy kevésbé akarjon mindenben alkalmazkodni hozzám?

Én 30 éves nő, a párom 35 éves férfi. Arra gondolok a kérdésemben, hogy nem szeretném, hogy mindenben ennyire rám hagyatkozzon. Például ha megkérdezem tőle, hogy munka után van-e vmi terve, akkor megkérdezi, hogy nekem mihez van kedvem, éhes vagyok-e, stb., amivel nincs is baj, ha néha lennének kivételek és azt mondaná, hogy arra gondoltam, hogy elvinnélek egy jó kis helyre vacsorázni/ma otthon szeretnék lenni veled és megnézhetnénk azt a jó filmet amit múltkor letöltöttem... vagy bármi saját ötlete lenne, esetleg meglephetne valamivel. Ma is megkérdeztem, erre azt mondja, hogy neki ez egy feladat, hogy programot kell kitalálnia és ő inkább alkalmazkodna hozzám, értsem már meg. Ez annyira lehangoló :( rengeteget dolgozik, tudom, ezért is érzi feladatnak, gondolom legszívesebben nem is gondolkozna... de én meg szoktam lepni kis apróságokkal, szeretnék neki megmutatni dolgokat, vannak ötleteim, van elképzelésem egy harmonikus estéről. Ugyanez a helyzet a szexszel is. Ő nem kezdeményez, mert meg akarja várni, míg nekem kedvem lesz hozzá... mondtam, hogy ezen változtassunk, szeretem érezni, hogy megkíván, és nyugodtan kimutathatja, ha a vágy rátör, de erre megsértődik, hogy ez egy újabb dolog, amivel kritizálom, hogy nem jól csinálja és ő nem az a letámadós típus... mikor senki sem kérte, hogy támadjon le :( szeretjük egymást, ez biztos, de kell, hogy fel tudjak rá nézni, hogy érezzem, hogy a kedvemben szeretne járni, hogy önálló ötletei is vannak, önálló véleménye, hogy irányítson és kedveskedjen néha ő. Ő olyan kedves, jóképű férfi, jókat lehet vele beszélgetni, kiáll értem, jó a humora, hasonló az értékrendünk, szinte a legjobb barátom is egyben a párom, de ezek a dolgok bántanak és szeretném, hogy változás legyen. Vannak egyébként hobbijai, vitorlázik, motorozik, előbbinél mindig levitt magával, szívesen mutatta meg, hogy mit hogy kell csinálni, sokat hajókáztunk... ez egy általa kitalált program volt. Ezen kívül viszont még olyan apróságokban is inkább alkalmazkodik, mint a vacsora kérdése... megkérdezem, hogy mit enne, azt mondja pizzát, én azt, hogy gyrost és ezt egy akkora konfliktuspontnak érzi, hogy azt mondja rendben, együnk gyrost, de gyűjti magában ezeket a szerinte ellentmondásokat és egy idő után azt mondja, hogy soha nem az van, amit ő kigondol... mikor ez nem igaz. Ott helyben is mondhatná, hogy figyelj, nekem ez így nem jó, főleg, hogy 3x kérdezem meg, hogy tuti OKÉ-e...

Az egyik bnőm azt mondja, hogy nem kell mindent megbeszélni, vhogy szavak nélkül kell tudnom irányítani az eseményeket. Én ebben nem hiszek, de úgy tűnik az én módszerem sem hatásos. Hogyan lehetne jól kommunikálni felé ezt a vágyamat és hogyan lehetne elérni változást nála, finom de hatásos eszközökkel? Picit most, hogy ezt leírtam úgy érzem, mintha korábban, akár gyerekkorában nem kapott volna lehetőséget arra, hogy a vágyait kifejezhesse, hanem alkalmazkodnia kellett és most a saját vágyait elnyomva azt sem tudja, hogy mihez kezdjen ezzel a nagy szabadsággal, és mivel ahhoz szokott hozzá, hogy konfliktus lesz, ha ő nem alkalmazkodik, ezért inkább hallgat, de egy idő után előtör belőle a gyermeki dac, mondván 'sosem az van amit én akarok'... Köszönöm előre is a gondolataitokat!