Te mit tennél a helyemben?

Egyiket le kellene teljesen zárnod. Vagy mindkettőt, ha nem tudsz választani. Nem lehet összegyúrni őket, bár ennek én is örülnék :)

Szóval gondold át az egészet, mert az úgy nem járja, hogy szereted a barátod, de közben a táboros fiún jár az eszed.

Ha megvagytok a pároddal, szeretitek egymást, kémia is megvan köztetek akkor nem kérdés, a másik (táboros) fiút kell elfelejtened, bármennyire is kellemetlen, hidd el neki is jobb lesz. Ugy gondolom valamennyire kedvelhet és többet is akarhat vagy legalábbis hiányol, ha folyton keresi a társaságodat, csupán nincs tisztában ő sem az érzéseivel, meg a világnézete is ilyen, meg hát talán tudja hogy van valakid, így reményt is vesztve probál távolságot tartani kisebb sikerrel.

A helyzeted a borzalmastól azért távol van, mikor hónapokig csak egy valakire tudsz gondolni és tudod hogy ebből komoly kapcsolatra nem számíthatsz pedig te tisztességesen beleszerettél az illetőbe, de az illető barátság extrákkal tud elfogadni, ami müködik egy darabig, aztán jön a fekete leves mikor barátja lesz, te meg majdnem szétroppansz (az elkeseredés, csalódás, a féktelen harag, mellette mély szerelem), mert mindent amit kerestél megtaláltad a másikban, jobbat nem is találhattál volna nála, ráadásul minden létező dolgot megtettél érte (nem egyszer 12 órázás után is képes voltam kocsiba szállni és letekerni 200+ km csak azért hogy vele legyek, élvezzem a társaságát...) a legnagyobb gond a távolság volt, na itt kezdődik a borzalmasság. Ez idő alatt többször részegedtem le mint egész életem során, hiába volt munkám, jártam edzeni, voltak barátaim (bár sokat segítettek), egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Hála isten nem zuhantam le teljesen, hogy az állásomba vagy másba került volna, de nagyon nem voltam önmagam.