Valóban jobb érzés együtt elérni mindent, mint beleülni a készbe?

Nálunk az előbbi helyzet áll fenn, 4 év után elmondhatjuk, na már összehoztuk az alapokat, szülői segítség nélkül ki tudtuk fizetni az esküvőt, belefért egy nászút, összehoztunk egy kevéske megtakarítást, a párom jövő tavasszal végre elhelyezkedik rendes állásban a gyakornoki helyett, vettünk ezt azt az albiba (új hűtő már megvan, új mikró még tervben), vettem pár rendes ruhát...

Ellenben azok a lányok, akik úgy házasodtak, hogy a férjnek már felépített élete volt, csak be kellett költözni, azóta sem dolgoznak, tanulnak, de már mindent megvalósítottak. Esküvő a szülők kontójára 3 millióért, nászút és nyaralás minden évben a férj számlájáról, tökéletesen berendezett lakás, ahová csak a ruháikat kellett bepakolni, volt, aki bejelentette, náluk akár már a baba is jöhetne, minden mást már "elértek".

Ilyenkor kicsit rosszul érzem magam, hogy mi igyekszünk, de jelenleg még egyikünknek sincs rendes, 8 órás állása (nekem egyetem és diákmunka, a páromnak gyakornoki), és arra tudunk büszkék lenni mindössze, hogy sosem kellett még a szülőkhöz fordulni, együtt megoldunk mindent, ha szerényen is, ez meg ugye nem sok....