Kérem aki látja most ezt bármivel de próbáljon nekem tanácsot adni! össze vesztem a párommal?

Jaajjj, jaaajj...mintha csak rólam írnál.

Magamból kiindulva, én mindig csak dühömben “aláztam” meg a páromat szavakkal. Isten a tanúm rá, hogy egy szó mögött sem volt tartalom, csakis szín tiszta düh, elvakultság, böszmeség, tudatlanság, bele a világba szavak. Sajnos későn tanulok....mindig akkor mikor elhagynak, olyan mintha egy kalapáccsal fejbevernének, feleszmélek, hogy “én hülye, ostoba fsz, mi a jó k**va életet csinálok??????”

Persze ilyenkor már eljátszottam minden esélyem.

Ez csak az én véleményem. Mondtam durva szavakat, de tett, sose volt mögötte, nem, hogy tett, még elgondolkozni se gondolkoztam el soa azon amiket akkor dühömben mondtam.

De lehet, hogy a te párod más. Lehet van mögötte tartalom. És nem a levegőbe beszél.

Tanácsolnám, hogy hagyd el, aztán tanul belőle, alattomos módon terveld ki, 1-2 hónapig tilltsd le minden honnan, szakítsd meg vele a kapcsolatot stb.

Aztán úgyis teperni fog....és ha jól sül el...soha a kbaszott életbe nem akar olyan közel kerülni ahhoz, hogy elveszítsen, mint azalatt az 1-2 hónap alatt.

De minden ember más s más. Szóval, én csak leírtam, hogy én, hogy működöm...ne vedd készpénznek, stb.

Szerintem márpedig az, aki ezeket nem gondolja komolyan, az dühében sem fog ilyesmit mondani. Nincs az az indulat, ami hazugságra készteti az ember, csak hogy bántsa- sőt, inkább ellenkezőleg, mint az alkohol, olyasmit mond, amit normális esetben nem mondana ki.

Én egyébként gyerek ide vagy oda, nem maradnék együtt vele a helyedben, függetlenül attól, hogy mennyi valóságalapja van. Egyrészt nem szeretném azt a példát mutatni a gyerekeimnek, hogy ez normális része a kapcsolatnak, hogy apa körül mindig tojáshéjon kell járkálni mert különben nekik is leüvölti a fejüket mindenféle vállalhatatlan dologgal- ezt a saját szüleim miatt sem, esetemben pontosan ez volt a helyzet, lett is belőlem egy jó önbizalomhiányos, apakomplexusos szerencsétlen-, másrészt meg neked se jó, hogy folyamatosan ezen bizonytalankodsz.

Az meg önmagában intő jel, hogy egyre kevesebbet foglalkozik veled.

Mindezeket mindenképpen meg kellene vele beszélni, de szerény véleményem szerint jobb lenne mindannyiótoknak, ha elhagynád.

u.i.: az én férjem sosem üvöltötte még le a fejem, ha veszekszünk akkor sem tányértörős-anyázós amolyan "latinos" veszekedésről van szó, soha kezet nem emelt rám, hanem ha tényleg komoly probléma volt, egy rövid emelt hangvételű véleménycsere után lehiggadva leültünk és megbeszéltük az egészet. Szerintem ami engem illet, ez a normális.