Miért van velem, ha nem szeret?

Szerintem nincs. Mármint nyilván szeret veled lenni, de csak mint barát, kicsit a megszokás is bele játszhat, de gondolkozz reálisan. Ő szakított, miért tette volna, ha szeretne?

Ez amit most csináltok, a lehető legrosszabb. Kicsit az a szakítok is, de nem is, és nem élitek meg veszteségként a szakítást. Márpedig azt meg kell élni. Át kell érezni, hogy igen, tényleg vége egy életszakaszomnak. De így, hogy folyton együtt lógtok, csak kicsit másképpen, nem érzitek át. Ő sem, mert így egy karnyújtásnyira van, hogy bármikor visszatáncolhat, bármikor lehet még valami. Te meg ugye reménykedsz. Pedig ha esetleg van még benne szikra, az úgy derülne ki, ha végleg elhajtanád, lezárnál vele minden kontaktot, és eljutna az agyáig, hogy elveszített. Aztán lehet kihozza belőle, hogy mégis szeret. De ezzel a bohóckodással semmire se mentek.

Na, ácsi, gyerekek. Ebből, amit kérdező leírt, én nem vetnék keresztet a kapcsolatra. Fiatal férfiaknál megesik, hogy annyira tele van a fa52uk a világgal, hogy a pusztító dühük a párkapcsolatban csúcsosodik ki. Összejön minden, és változást akarnak. Mindegy milyet, mindegy jó, vagy rossz irányba, csak változzon már valami ebben a qrva világban! Olyankor hajlamosak romba dönteni mindent, hogy aztán elölről építsék újjá az életüket.

Elmondok egy tanmesét. Egyszer egy fiatal fiúnak meghalt az apja. A fiúra maradtak az állatok, a föld, a szőlő. De nem értett még egyikhez sem, hiszen korábban mindent az apja csinált. De azért tette a dolgát, próbálkozott. Nem sok sikerrel. Egyre inkább elkeseredett, amikor egy napon, amikor a szőlőt kapálta, hatalmas jégeső kerekedett, és irgalmatlanul elverte a szőlőt. Vakarta a fejét a fiú, nézte a letördelt ágakat, a földbe vert termést, a csupasz tőkéket. Aztán fogta a vermelőt;

- Na, uram, nézzük, mire megyünk együtt!

És elkezdte módszeresen kicsapkodni a megmaradt tőkéket.

Szerintem kérdező, nincs még veszve minden. Csak most jól kell lavírozni. Nincs szex! Nincs szerelmeskedés. És nincs minden este vacsora, aztán ott alvás. Sürgősen szokd meg, hogy egyedül alszol, a fiú meg hadd lássa, hogy boldogulsz nélküle is. Ez ugyan játszmázás, ami nemigen fér bele egy párkapcsolatba, de olykor meg kell alkudni az ördöggel, hogy mentsük a menthetőt. Majd ha neki is az üres kéglibe kell hazamenni, ha nincs kihez szólni, talán rájön, hogy mit veszített, s hogy hol a helye.