Van okom aggódni?

24 éves vagyok, a férjem 30.

Én még tanulok, persze munka mellett, ő már végzett, diplomás. A munkahelyén van egy kolléganője, 25 éves. Fél éve került be, de máris főnökhelyettes.

Külföldön végezte a sulit, több városban élt és dolgozott. Csinos lány, és nagyon igényes. Mindig kosztümöt visel, a legdrágább ruhákat, táskákat hordja (Céline, és hasonló márkák), a legújabb telefonja van, látni rajta, hogy van pénze.

Hozzám képest nagyon felnőttes, mind külsőre, mind jellemre. Tegnap mondta, most ismerkedik, randira jár, de eddig nincs sikere, senki sem elég jó, pedig ő már komolyat keres.

A párom ugratta, flörtölt vele kicsit, aztán azt mondta, náluk ez normális, ne vegyem komolyan, együtt dolgoznak, ismerik egymást, nem akar tőle semmit.

A napokban viszont megmondta, én még elég gyerek vagyok.

19 éves korom óta külön élek, volt idő, amikor kettőnket tartottam el, ilyen téren önálló vagyok, nem elkényeztetett hercegnő, de igaza van, sok dologról gondolkozom még kislányosan, és nem vagyok karrierista sem. A lány, amikor a céghez került, az volt az első dolga, hogy kijelentette, neki a főnöki szék kell, vagy ha nem lehet, helyettes akar lenni, vagy megy máshová, kész.

Én ennyire nem tudok magabiztos lenni, vagy hogy is mondjam. Meg nem is vágyom ilyesmire, sokkal egyszerűbb vagyok.

Èrdekelheti az a lány, mert ő már nő és nem gyerek?

25-nek néz ki, nem 17-nek, és karrierje van, nem tanulmányai.