Most tényleg egy anyagias liba vagyok?

A leírásodból adódóan szerintem veled van a probléma. Nekem is volt egy ilyen barátnőm. Nem az zavart hogy több pénze van mint nekem, hanem az ebből fakadó hozzáállás.

Lásd, neked egy nyaralásnál nem az a lényeg hogy jól érezd magad, amihez egy belföldi hétvége is elegendő lehet, hanem hogy külföld, étterem, minél felvágósabb legyen, nem tudom hány éves lehetsz, de valószínűleg valakinek a korodra se autója se lakása nincs pedig kigürizte a belét, te még is bejegyzed, hgy *hmm habár nem túl új*.

Azt utáltam benne és rólad is ez jön le, hogy úgy gondolod te többen magad, hogy valószínűleg fele annyit kellett az életben küzdened és tenned mint másnak. Nem sajnálom tőled a helyzeted, de a hozzáállásod igen. A barátnőmnél is elfogadtam hogy neki adva volt, nekem küzdenem kell érte, egy percig sem gondoltam hogy ne érhetném el azt ahol ők vannak, de ne nézzen már le, ne legyen már ilyen nagyra magával mert azért a vagyonért és helyzetért ő az égvilágon semmit nem tett.

Attól hogy még sokat keresel, nem dolgoztál jobban mint a többiek, ha anyu apu pénzéből volt pénz jó iskolásra, oda a lakhatásra, nem kellett mellette dolgoznod hogy tudj koncentrálni, majd beprotezsáltak egy munkahelyre, vagy családi vállalkozásba.

#21

Amúgy teljesen igazad van. A kérdezőhöz hasonló embereket én 1 hónapra kivenném a családi helyzetükből, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak, akkor talán megértőbbek lennének és nem lennének ennyire undorítóan arrogánsak és lenézőek azokkal szemben, akik nem születtek bele a jólétbe. Alapvetően nem sajnálnám tőle, de az undorító, elkényeztetett hozzáállása miatt sajnálom. Valószínűleg sose fog alázatot tanulni, hisz sose fogja megtudni, mi az a küzdelem.

Az a probléma veled, h neked valamiből nem elég a jó, kell a drága is. Nem elégszem meg azzal, hogy van egy kocsid, hozzáteheted, hogy nem új.

Talán ha tudnál abban kompromisszumot kötni, h elmentek étterembe, de nem a drágábba, máris előrébb lennétek.

Ez pedig azért van, mert a jómódodat nem magad teremtetted elő nagyrészt, hanem beleszülettél. Ha magad dolgoztál volna meg minden egyes forintért, másként értékelnéd az anyagi dolgokat.

Nem értem, miként "húzod le" azzal, hogy állnád a részét.

Túl nagyok a különbségek a lehetőségeitekben és ezt elég nehéz menedzselni, azt belátom.

Meg persze a férfiaknak nem kicsit égő, ha a párjuk finanszírozza a nyaralást, ilyesmiket.

Komoly szerelem kell ahhoz, hogy ezen át tudjon lépni az ember.