Hogy lehet féltékenységről beszélni anélkül, hogy féltékeny hárpia lennék?

Oké, ez így visszás kérdés, tudom.

Féltékeny vagyok, általában jól kezelem (sose szoktam hisztizni, tudom, hogy vannak nőismerősei is páromnak), de mostanában egyre kevésbé. Talán amiatt, hogy az elmúlt időben sok volt a konfliktusunk. Van egy hobbija, ahol csajok is vannak, fejébe vette, hogy én féltékeny vagyok az egyikre - holott nem konkrétan rá, hanem csak az fáj, hogy sokszor a mi együttléteink kárára műveli. Mármint a hobbit. Próbáltam elmagyarázni, nem érti, korlátozásnak éli meg. Ennyiben maradt. Azóta viszont ki van élezve arra, hogy én féltékenykedem, ha kérdezek valamit, rögtön kiakad, ezáltal meg nyilván bennem is generálja a dolgot...

Konkrét példa: múltkor összebújva heverésztünk, telefonja zizzent, messengeren ráírt valami nő, akinek még nem láttam a nevét. Kérdeztem normálisan, ki ez, erre közölte, hogy csak egy ismerős, mondom oké válaszoljon neki nyugodtan. Félretette a telefont, meg sem nézte az üzit. Kérdem, ennyire titkos? Erre nekem esett, hogy féltékenykedem, holott csak annyira lettem volna kíváncsi, hogy ki ő (kolleganő, stb.) Ennyiben maradt.

És igen, most már féltékeny vagyok. Szégyellem, sosem tettem ilyet, de most belenéztem az üzeneteibe. Az említett beszélgetés ki van törölve, nem találtam meg, találtam helyette mást, kolleganőt, akinek azt ecsetelte poénosan, hogy szívesen megnézné újra bikiniben...

És most kiborultam. Egyrészről baromira szégyellem magam, mert sose gondoltam, hogy ilyen kutatgatós lennék, én azt az elvet vallom, hogyha menni akar valaki, akkor menjen. Másrészről meg megnyugtatást vártam a dologtól, ehelyett...

Fogalmam sincs, mit tegyek most. Hogy lehetne erről beszélni anélkül, hogy nekiállnék vádolgatni.

Fizikailag nem hiszem, hogy megcsalna, de nyilván oka van, hogy kitörölte a beszélgetést, amit megláttam...

(Kérlek, azokat a válaszokat hanyagoljuk, hogy a féltékenység a saját önbizalmam, stb. Ezekkel mind tisztában vagyok.)