Mi a baj velem? Miért történik ez?

Párommal sajnos mostanában nem tudtam annyit beszélni, mint akartam volna. Azonban amikor mégis, akkor is érzi rajtam, hogy bajom van, nem igazán vagyok önmagam (főleg nem mosolygós, életvidám).

És tényleg így van.

Mostanában egyre többször érzem azt, hogy jó lenne randevúzni, ismerkedni más emberekkel, férfiakkal, jó lenne fogadni az udvarlásokat, bókokat. És mikor ezt elképzelem, és tudom, hogy jól esne ezek közül minden, akkor lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy én ilyenre gondolok, amikor párom van. Nem lenne szabad... (Vagy ez nem baj?)

Erről neki nem beszéltem még, pedig mindent megosztunk egymással, de ezzel még várni szerettem volna, hátha elmúlik az érzés.

Szakítani nem szeretnék, mert szeretem a párom és soha nem tudnám megcsalni.

De fogalmam sincs, hogyan lendülhetnék ezen túl, hogyan lehet jobb? Miért gondolok ilyenekre és miért vágyom ezekre a dolgokra?

El vagyok keseredve egy kicsit, és utálom magam ezért az érzésért...