Nők, ha jól keresnétek, elvárnátok, hogy a férjetek dolgozzon?

Én igen. Mondjuk ilyen helyzetbe nem is kerülnék, mert az intelligens, okos férfiak vonzanak, nekik meg vagy van elég tudásuk, hogy szellemi munkát végezzenek, vagy ha csak fizikait tudnak szerezni, akkor elfogadják, és nem hisztiznek, hogy "de azt nem szeretnééééééém", vagy elmennek továbbtanulni.

Az ingyenélő életmód engem nőként sem vonzana, még úgy se, ha az összes házimunkát én végezném. De az még még inkább b...a az igazságérzetemet, ha ezek után meg azt várná eél otthon a töket vakarva, hogy FELEZZÜK a házimunkát.

Ha a háztartást felezitek.

Miert is feleznem,ha o egesz nap otthon ul?

Azt nem várnám el, hogy dolgozzon. Megegyezés kérdése, ha anyagilag megtehetjük, akkor nem tartom létfontosságúnak, hogy mindketten robotoljunk.

De azt igen, hogy VALAMIT kezdjen magával.

Az, hogy otthon takarít-süt-főz-kertészkedik, vagy nekiáll regényt írni, elindít egy saját vállalkozást, vagy eljár a közeli állatmenhelyre segíteni, az tökmindegy akkor már, de valamit igenis csináljon.

Miért?

Mert ha egy olyan embert akarok otthonra, aki nem tesz a világon semmi produktívat, csak elvan mint a befőtt, és el kell tartanom anélkül, hogy cserébe BÁRMIT kapnék, akkor majd szülök egy csecsemőt, ehhez nem kell felnőtt pár.

Igen, elvárom, hogy dolgozzon. Akkor is, ha nincs munkahelye.

Gyengébbek kedvéért: egyik legjobb nyarunk az volt, mikor a férjem kirúgták, és június-júliusban otthon volt.

Ő volt egész nap a gyerekekkel, gondozta az udvart, rendet rakott, megfőzött. Kifestette a nappalit és a gyerekszobálat, csinált raklapból kerti bútort, tűzrakót, új kerítést. Befejezte a fürdőt: csempe, járólap, csapcsere. Mindent megtettünk még tavasszal, de munka mellett nem tudta.

Eltartottam a családot, kicsit összehúztuk a nadrágszíjat, volt pár túlórám. Élveztem, hogy meleg ételre megyek haza.

Nem voltunk ugyan nyaralni, de sokat voltunk együtt.

És akkor láttam újra, hogy milyen jól választottam férjet.

Kicsit sajnáltam is, hogy augusztusban újra volt munkája. :)

Nem vártam el semmit. Azt se, hogy egy kenyeret megvajazzon. Ő érezte magát jobban, hogy csinált valami hasznosat.

Elég szar annak az élete, aki nem dolgozik semmit, akár férfi, akár nő.

Már ez a fázis is komoly leépülés, de mi lesz belőle 3-5 év múlva?

Szerintem visszataszító.

#9

Azért van különbség "nem dolgozik" és "nem dolgozik" között.

Elég baj, ha valakit csak az tart vissza a leépüléstől, hogy napi x órára bemegy a munkahelyére, és elvégzi a feladatát.

Szerintem pl a 12 órázós gyártósori mókuskerék jobban leépíti az embert, mint a TARTALMASAN, HASZNOSAN otthon töltött idő.

Persze, abba bele lehet hülyülni elég rövid távon, ha valaki csak bámulja a falat, vagy a szappanoperákat, de nem ilyen egyértelmű a helyzet.