Túlreagáltam? Vagy az egész nem ért már semmit.

Parom es en tavkapcsolatban voltunk, így ritkan tudtunk talalkozni, es akkor is volt valami balhé. Sokszor kedvtelen volt, és sok olyan program volt szervezve ahol a szülei is ott voltak. Most végleg haza költözött, és megbeszéltük új alapokra helyezzük az egeszet. Én már amugy mindattol fuggetlenul, hogy szeretem őt besokkaltam. Az uj alapokra helyezes az volt, hogy menjek el hozzajuk, este kimegyunk a haverokkal, hetvegen meg utazzunk el a szülőkkel.. Amikor vezettem hozzá annyira besokkaltam ennek a gondolatától, hogy 80 kmre jarhattam tőle, amikor nagyon rosszul lettem. Félre álltam és csak sírtam. Sírtam mert kettesbe akartam vele lenni, és nem arra készülni, hogy másokkal legyünk. Zokogva hívtam fel, hogy elegem van, én ezt már nem bírom, hogy vele akarnék csak lenni, úgy erzem csak en szeretem őt, lehet jobb lenne ha hagynank az egeszet mert ez igy teljesen felemeszt. Mondta nyugodjak meg es jojjek tovabb, ő igykeszik.. Letettuk a telefont es olyan rosszul lettem, hogy a tolem 10 kmre levo unokatesomat felhivtam sos jojjenek ide. Pánikrohamom volt, elvittek orvoshoz, kaptam nyugtatót, es mivel ez ugy kiutott, csak ket oraval kesobb tudtam vissza hivni baratom aki akkor mar keresett.. Mondtam neki, hogy miert jott ez az egesz nagy valoszinuseggel ki rajtam.. Es itt vagyok unokatesomeknal. Mondta kesobb hivjam, de vissza aludtam. Majd fogadott az, hogy ő vett pezsgot, lemondta az estet, hogy kimenjunk, legyunk kettesben es igy vart.. Mondom neki, ha ezt tudom lehet nem is lett volna gond.. Majd eltunt, kiderult leitta magat, majd kozolte mennyire vart es ha en ennyire kikeszulok ettol akkor hagyjuk, nem illunk ossze..meg az anyjaek is vartak.. (?) es miert. em jottem... Ez egy nagyon hosszu folyamat volt tobbszor jeleztem azt kettesben akarok lenni vele.. Mit gondoltok ?