Mi tévő lehetnék? Úgy érzem nincs megoldás?

20 éves lány vagyok, egyetemen tanulok kb. 3-4 órára a kisvárosomtól. Tőlem kb. 25 km-re lakik a barátom egy faluban és itt lakik a nagyvárosban hozznk közel 20 percre. Mi itt lakunk észak-keleten. Kb. Egy hete jöttünk össze. Előtte volt már egy barátom, 4 évig tartott, de sajnos a volt barátom elhagyott egy másik lányért.

Szörnyen elkeseredtem, más fél évig nagyon sok fiú elutasítása után, találtam a jelenlévő páromra. Aki megtestesíti számomra a tökéletes partnert.

Leírhatatlan milyen boldog vagyok és érzem azt,hogy összeillünk és végre valaki aki komolyan gondol és esetleg örökre együtt lehetnénk. Őt tényleg nagyon komolynak találom.

Azonban szüleim el akarnak költözni, nyugatra és most úgy alakult jövőhéten mennek ház nézőbe és van egy olyan érzésem, hogy megfognak venni egy házat és elfognak menni innen. Apukám ugyanis ott dolgozik.

A páromnak én vagyok az első barátnője. És tudom, ha elmondom, hogy elmegyek véget ér a kapcsolatom véget ér a boldogságom ismét. Pedig már nagyon beleéltem magam, hogy végre boldog leszek. De nem azért várt 21 éves koráig, hogy távkapcsolata legyen szetintem és én sem akarok ilyen eletet elni. Es tudom,hogy ő sem. Nem akartam így elrontani mindent neki is. Nagyon elkenődtem és kicsit elegem van mindenből. :(

Nekem 5 év még az egyetem. Neki 3, de tudom, hogy nem akar elmenni, ő itt akar maradni.

Szerintetek ennek így lehet jövője?